Az Alabástrom part megdöbbentő látványt nyújtó, függőleges sziklái éles ellentétei a szárazföld szelíd, tökéletesen kerekded formáinak. Még az is meglehet, hogy ennek a titokzatos tájnak a rejtett sziklái között régen élt francia királyok kincseire bukkanhatunk, de itt nincs szükség mesteri elmék által életre keltett legendákra, hiszen a mesés történeteket maga a táj írja, ez a kortalan és vad szépség, amit semmi sem szorít korlátok közé.
Étretat egy mindössze 1500 fős apró település Normandia partjainál, mely gyönyörű sziklaképződményeivel írta be magát Franciaország legszebb természeti látnivalói közé. A hatalmas, fehér sziklatömbök ismerősek lehetnek az útikönyvekből, az ország vidékeit taglaló újságcikkekből, de kevésbé az utazási prospektusoktól, hiszen Étretat a turistaútvonalakon kívüli, járatlan ösvény még napjainkban is.
Az utazók, akik Normandia tájainak felfedezésére indulnak, rendre ellátogatnak a világhírű sziklákhoz és a csodás tengerparthoz, de több napot csak kevesen töltenek el itt. Pedig békésebb és gyönyörűbb helyet, ahol a nagyvilág zaját és az idő sürgető rohanását magunk mögött hagyhatjuk, keresve sem találnánk.
A városhoz kapcsolódik a híres biplán, a Fehér Madár rejtélye. Ez volt az a kettősszárnyú repülő, mellyel az első világháború két francia hőse megpróbált Párizsból New Yorkig repülni megállás nélkül. 1927. május 8-án Étretat felett látták őket utoljára, majd rejtélyes körülmények közt eltűntek az Atlanti-óceán felett. A gép roncsait azóta sem találták meg. A tiszteletükre állított emlékművet a II. világháború során lerombolták, de 1963-ban egy újabbat állítottak, ami ma a város felett magasodik.
A legtöbben rögtön a sziklák felé veszik az irányt, csak utána indulnak a városka felfedezésre. Az eredetileg kis halászfaluként létező Étretat az első turistákat a 19. században fogadta. Népszerűsége ezt követően folyamatosan nőtt, elsősorban a művészvilágot vonzotta mágnesként, látképét számos festmény tette halhatatlanná. A városka nem rendelkezik óriási attrakciókkal, de nagyon hangulatos. A Foch téren találjuk a régi piacteret, melynek érdekessége, hogy régen itt szántóföld volt, utána pedig egy tó. Ennek feltöltésével jött létre a tér, mely körül kis, fából készült épületek nőttek ki. Még ma is ez a középkori városszerkezet látható, néhány épületen érdemes megfigyelni a gondosan faragott faszobrokat, a bájos kis standoknál pedig helyben termő finomságokból válogathatunk. Étretat városában a középkori faházak, a halászkunyhók és a Belle Époque virágzó korszakában, a századfordulón épített, fényűző villák alkotnak kontrasztos városképet. Több kávézót, ajándékboltot is találunk, az éttermekben elsősorban a tengergyümölcseiből, halakból készült ételek jelentik a helyi specialitásokat.
A tengerparti sziklák tetején, csodás környezetben áll a Notre Dame de la Garde templom, melynek eredetijéhez a matrózok a kezükben és a hátukon hordták fel az építőanyagot. Az 1854-ben épült templomot 1942-ben lerombolták, a most látható épületet ezt követően, 1950-ben emelték.
Étretat tengerpartján izgalmas kirándulást tehetünk az ún. Emberlyukhoz (Trou á l’homme). Ehhez a barlangszerű lyukhoz egy érdekes történet is kapcsolódik. 1792-ben a tomboló tenger egy svéd hajót kapott fel és csapott Étretat szikláihoz. A helyiek a hatalmas viharban nem tehettek többet, a partról megdöbbenve nézték, ahogy a hajó zátonyra fut. Egy nappal később a szél elcsendesedett, a hullámok visszavonultak. A szerencsétlenül járt tengerészek holttestét partra sodorta a víz, egy élettelen tűnő embert pedig az egyik sziklán fedeztek fel. A többiekkel közös sírba fektették, hogy a csupán eszméletét vesztett férfi magához tért és elmesélte, mi történt vele. Miközben küzdött a hullámokkal, végig Istenhez fohászkodott, majd elájult, később pedig a szikla nyílásában találta magát.
A búvónyílást ma is megnézhetjük, a Jambourg strand felől lehet megközelíteni, de csakis apálykor látogatható. A Városháza előtti táblán az apály és a dagály váltakozásáról pontos információkat kapunk, ezt szem előtt tartva induljunk az Emberlyukhoz.
