A Katonai Határőrvidék azonban számos nehézséget is okozott Brezice számára. Előbb a törökök, majd mindkét világháború alatt a németek kezére került, végül Jugoszlávia kebelezte be.
A természet sem volt hozzá mindig kegyes. Brezice neve a szlovén breg, azaz folyópart szóból származik, de nemhogy folyónak, még pataknak sem találjuk nyomát a városban, csupán annak határainál. Eredetileg a Száva szelte át a települést, de irányt változtatott, elhagyta a várost, így a korábbi vízparti épületek most egy száraz magaslaton állnak.
Másrészt viszont az anyatermészet a bőkezűségéről is tanúbizonyságot tett, hiszen Brezice nem kevesebb, mint három kivételes természeti értékkel is rendelkezik: itt található a Natura 2000 hálózatába tartozó Jovsi és Dobrava természeti rezervátum, a Catez termálforrás és a repnice néven ismertté vált szlovén borospincék, melyeket kovaföldbe vájva alakítottak ki. A forrás körül kiépült gyógyfürdő ma már nemcsak a régióban, de Európa-szerte is híres.
Annak ellenére, hogy Brezice egy középkori város, legismertebb szimbóluma 1914-ben épült. Ez az óváros legrégebbi utcájában álló, 46 m magas víztorony. A régi városfal maradványaira épült, rózsaszín torony már az autópályáról is jól látható. Nyolcszögletű kupolával fedett teteje egyértelműen a régi német hagyományokat idézi, hasonlót Szlovéniában csak Kranjban láthatunk. A víztorony ma már nem tölt be valódi funkciót, földszintjén egy kávézó működik és folyamatosan gondolkodnak azon, hogyan lehetne az építményt hasznosítani.
Brezice egyik legidősebb épülete a régi gyógyszertár, melynek tetején egy furcsa, csavart alakú kémény áll. A kéményeknek ez a típusa Olaszországban sok helyen megtalálható, Szlovéniában azonban annál ritkább, főként ebben a régióban. A város egykori gyógyszertárában ma étterem várja a vendégeket.
A brezicei vár az óváros szívében nagyon sok látogatót vonz. Impozáns reneszánsz építmény, tele gyönyörű, barokk termekkel, méltó otthona a regionális múzeumnak. A 11. században a salzburgi érsekség építtette, amikor megszerezte a területet. A 15. században a Habsburgok kezére jutott, az eztán következő száz év rengeteg fordulatot hozott. Mivel az osztrák, a magyar és a török határon feküdt, óriási jelentősége volt stratégiai szempontból. Egy török támadás következtében teljesen elpusztult, ekkor a Habsburgok úgy döntöttek, erősebb várat építenek helyére. Ehhez olasz mestereket kértek fel, akik be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket, mivel az 1573-as parasztfelkelés során Posavje régióban ez volt az egyetlen olyan vár, mely ellen tudott állni az ostromnak. A vár eredeti reneszánsz külseje a mai napig szinte semmit nem változott. A vár 18. századi Lovagterme Szlovénia legnagyobb freskókkal díszített terme. A múzeumban régészeti, néprajzi, festészeti és a modern történelemhez kapcsolódó kiállításokat is megnézhetünk. A vár legszebb része a Ceremónia terem, az ország legfényűzőbb barokk stílusú terme.
A város környéke az aktív kikapcsolódást szolgálja. Itt található Jovsi és Dobrava, a két védett ökológiai terület. Jovsi egy füves, ártéri terület, mely a Sotla-folyó és a Kapelske Gorice-hegy között fekszik, melyet a folyó rendszeresen elárasztott még a szabályozások előtt. Napjainkban a lápos, mocsaras területek változatos élővilágnak adnak otthont, ezen belül is kiemelkedik mintegy 80 különböző madárfaja. A hegy másik oldalán található Dobrava, a tölgyekkel és gyertyánokkal borított síkvidéki terület, melyet számtalan kis patak szel át. Jovsi és Dobrava együttesen nagyjából 3000 hektárt alkotnak és egész évben nyitva állnak a látogatók előtt. A túrákhoz lehetőség van vezetést is igénybe venni, az információs központban pedig ismertetik a vidék történetét és egy interaktív kiállítást is meg lehet nézni. Jovsi szélén, nagyjából 1 km-re a látogatóközponttól egy madármegfigyelő torony található.
Szlovénia egyik leglenyűgözőbb, ám a külföldiek körében még viszonylag ismeretlennek számító látnivalói a repnica borospincék, melyek elsősorban a Bizeljsko régió sajátosságai. A 18. században főként különböző termények tárolására használták őket, csak az 1990-es években kezdték bennük kialakítani a borospincéket. Tucatnyi van közülük, melyeket a turisták is megnézhetnek, bár a bürokrácia útvesztői miatt csak kevés kapta meg az engedélyt, hogy hivatalosan is repnicenek nevezze magát. A pincékben az állandó hőmérséklet 5-10 fok, a páratartalom pedig eléri a 96%-ot, ami ideális a bor tárolásához. A kamrák gyönyörűen mintázott kovakő falai és mennyezetei a természet többmillió éven át tartó tevékenységének eredményei, minden négyzetcentiméterük egyedi és utánozhatatlan.
