Bemutatkozik a török falusi turizmus: Dudas

A Beypazar régióban egy harminchárom falvat érintő, óriási idegenforgalmi fejlesztést indított a török kormány. A cél, hogy elősegítsék a vidék turisztikai fejlődését, hogy felhívják rá azoknak az utazóknak a figyelmét, akik a tengerpartnál többet is szeretnének látni Törökországból. A kultúra iránt érdeklődők, a fotózás szerelmesei vagy a túrázás, gyaloglás rajongói meg fogják találni itt, amit keresnek.
A fejlesztés alá eső falvak egyike Dudas, amiről valószínűleg nem sokan hallottak és ha interneten próbálunk utánanézni, akkor sem járunk sokkal nagyobb sikerrel. Ha a turizmus valóban beindul, bizonyára több információ lesz elérhető a településről.

Dudas-ban a turisztikai létesítmények száma elenyésző és azoknak, akik napi 24 órás kényelemre vágynak, minden bizonnyal nem a legideálisabbak. A faluban egy régi ház felújítása kezdődött el eddig, ha elkészül, ötszobás hotelként fog megnyílni. A turistákat gyakorlatilag még semmi nem várja a faluban, itt csak hagyományos, oszmán stílusú faházak, poros utak, tágas mezők és a helyiek vannak, akik még mindig erősen őrzik az évszázados hagyományaikat.
Mindezek ismeretében talán értelmetlennek tűnhet éppen egy ilyen településsel megcélozni a külföldieket. Azonban, ha jobban megnézzük, Dudas nagyon is potenciális jelölt ahhoz, hogy felírja magát Törökország sűrű turisztikai térképére.
A Földközi- és az Égei-tenger a legnépszerűbb célpontjai a strandolni vágyóknak, a Beypazari régió ezért sikerrel pályázik arra, hogy kitöltse az űrt és előtérbe helyezze a török vidék, a falvak, a természeti látnivalók szépségét.

A faluban sétálva mindenkiben felmerülne a kérdés, vajon egy ennyire háborítatlanul, szinte a világtól elzártan élő település lakói nem bánják-e, ha egyszer csak turistabuszok árasztják el az utcáikat, amikből özönlenek a fényképezőgépeiket kattogtató, mindenre kíváncsi külföldiek. A válaszuk talán meglepő, de nem, ők nagyon is várják, hogy szűkebb és tágabb lakhelyükön végre változások induljanak meg, hiszen remélik, ettől az ő életük csak jobb lesz.
Nem is kétséges, hogy a fejlesztések pénzt hoznak a faluba. A tőke külső forrásokból érkezik és munkát ad a helybelieknek, emellett az sem elhanyagolható szempont egy ennyire egyszerűen létező falu esetében, hogy az infrastruktúra is korszerűsödik és végre összhangba kerül a 2000-es évek színvonalával.

A helybeliek, annak ellenére, hogy nem gyakori náluk a külföldi látogató, közvetlenek és kifejezetten barátságosak, nem csapják rá az ajtót az idegenekre. Ismerik az állami projektet, tudják, hogy minek lettek a részesei és bizakodva várják a fejlesztések első kézzel fogható és szemmel látható eredményeit.
Ebből azonban egyelőre még nem sok látszik. Ha a török utazási irodákon keresztül próbálunk meg eljutni a beypazari régióba, nagyon szemfülesnek kell lennünk, hogy elcsípjünk néhány kétnapos utazási ajánlatot. Ezek az ügynökségek is elsősorban a törököket célozzák meg. Az ajánlatok között pedig egyelőre csak Beypazari központja szerepel, Dudas-ba senki sem csalogatja a látogatókat

Pedig a hazai és a külföldi turistáknak egyaránt volna mit keresniük errefelé. Akik Isztambulba és Kappadókiába utaznak – évente milliókról beszélünk -, megállhatnának Beypazariban, hogy kitekintést tegyenek Törökország elzártabb szegleteibe is. A projektben szereplő harminchárom falu legalább egy hétre biztosan képes lenne lefoglalni a turistákat. A főváros viszonylag közeli fekvése – a Dudas és Ankara közti távolság csupán 143 km – azt a lehetőséget is magában hordozza, hogy a Törökország egyik legforgalmasabb úti célját felkereső utazók egynapos kirándulásra ide látogassanak.

Hogy az török utazási ügynökségek miért mondtak le mégis erről a területről, a válasz egyszerű. Nyilván jobban megéri nekik a jól bejáratott isztambuli, kappadókiai vagy epheszoszi utakat kínálni, amikre az emberek többsége vevő, mintsem győzködni az érdeklődőket, hogy egy ilyen Isten háta mögötti faluba is érdemes elutazni.
Ezek az utazási irodák azonban, melyek külföldiek számára is szerveznek utazásokat, még nem fedezték fel, hogy micsoda lehetőség van a kezükben. Végre módjuk lenne valami újat, valami egyedit kínálni, olyat, amit eddig még senki. Nevezhetnék akár kultúra-túrának is. Nem lenne több dolguk, mint fogadni egy profi fotóst, aki köré megszervezhetnék az egész kirándulást, tele természetfotózással, madárlessel.

Ideje lenne felfedezni, hogy Törökország a régészeti lelőhelyeken és főleg a fantasztikus strandokon túl még mi mindent képes adni a világnak. Míg a népes üdülőparadicsomok, tele luxusszállodákkal és felsőkategóriás éttermekkel nem sokat tudnak visszaadni a török világból, addig a közöttük csendben megbúvó településeken és az ősi hagyományaikat féltőn óvó embereken keresztül őszintén megismerhetjük Törökországot.