Egy érdekes tény a papírgyártásról az, hogy az ókori Kínában már a Kr.e. 2. században feltaláltak egy korai papírszerű anyagot. Ts’ai Lun, egy kínai császári udvari hivatalnok, Kr.u. 105-ben fejlesztette tovább ezt az anyagot, amely már növényi rostokból, fakéregből és halászhálóból készült. Ez a technológiai újítás alapjaiban változtatta meg az írást és az információ megőrzését, hiszen a papír könnyen hozzáférhető és olcsó alternatívát kínált az addig széles körben használt papiruszhoz és pergamenhez képest.
Az első papírfeldolgozó üzemek Kínából terjedtek el a Közel-Keleten és végül Európában is. Az arab világban jelentősen fejlesztették a papírgyártás technikáját, beleértve a vízimalmok használatát a pépesítéshez. Európába a 11. század környékén jutott el a papír, ahol először Spanyolországban és Észak-Olaszországban kezdték el tömeggyártását. A Gutenberg nyomda feltalálása az 1440-es években forradalmasította a könyvnyomtatást, és a könnyen előállítható papír elősegítette az írásos tudás széles körű elterjedését. Ma a papír az élet szinte minden területén jelen van, a könyvek, újságok, jegyzetek és a csomagolás alapvető anyagaként.