Az Isztria természeti szépségei

Miért mondják, hogy az Isztriai-félsziget a tenger és a szárazföld szépségének tökéletes kombinációja? Az Isztria területén zöld lankák, színes mezők, gyönyörű tengerpartok kínálják magukat. Ha erre járunk, ne elégedjünk meg a strandolással, hiszen a vidék ennél jóval gazdagabb látnivalókban. A Brijuni-szigetek, a Rovinj közelében fekvő Palud, Zlatni Rat, az Aranyfok, Kamenjak, az Ucka-hegység és még sok egyéb felfedeznivaló várja az idelátogató, természetkedvelő turistákat.

La terra magica – így is emlegetik az Isztriai-félszigetet, ahol dombok és völgyek, tisztások, rétek, legelők teszik változatossá a szárazföld belsejében a tájat, míg az Adria sziklás partjainál rejtett öblök és áttetsző tenger fest teljesen más, de ugyanolyan lenyűgöző képet. Gyalog vagy kerékpárral is nekivághatunk a vidéknek, hogy megismerjük sokszínűségét, mely mindaddig rejtve marad előttünk, míg el nem hagyjuk az egyébként lenyűgöző strandokat vagy a történelmi nevezetességekkel teli városokat.

Az Isztriai-félsziget talán legjelentősebb természeti látnivalója a Brijuni Nemzeti Park, mely a nyugati partok mentén húzódik és 14 kis szigetet foglal magába. Növény- és állatvilága egyaránt figyelemreméltó, de régészeti lelőhelyein még a rómaiak előtti időből származó emlékeket is láthatunk. Ennek köszönhetően a Brijuni a világ különböző pontjairól érkező turisták egyik kedvenc helye lett a 20. század eleje óta, hiszen a lélegzetelállító panoráma mellett még a klíma is kellemes. Partjai többnyire sziklásak, de nagyon jól megközelíthetők, ezért a homokos és aprókavicsos öblökben a látványon kívül az Adria hűsítő habjait is élvezhetjük. A festői szigetek már az ősidők óta vonzzák az embereket békéjük és szépségük miatt. A rómaiak idején már luxusvillák sorakoztak a partok mentén. A Verige-öbölben még láthatók a Neptunnak és Vénusznak szentelt templom romjai. Veli Brijuni nyugati partjainál, a Dobrika-öbölben egy bizánci kastély és egy bazilika maradványait nézhetjük meg. A szigeten áll a híres Fehér Villa, Jugoszlávia egykori miniszterelnökének, Titonak nyári rezidenciája, ahol számos hivatalos eseményre is sor került annak idején. Mivel nagyon szerette az állatokat, látogatói a világ minden tájáról érdekes állatokat és növényeket hoztak neki ajándékba. Ezért ma az itt kialakított szafari parkban zebrákat, struccokat, szarvasokat, zsiráfokat és több mint 600 féle növényt láthatunk. Kerékpárt kölcsönözve még könnyebben bejárhatjuk a park területét, ahol ráadásul golfozni is lehet, így garantáltan egésznapos programot jelent.
A Nemzeti Park megközelíthetősége nagyon jó, hiszen Brijuni és a Pulatól 8 km-re fekvő Fazana között nyaranta rendszeresen komp közlekedik.

A Skarline Természeti Park a helyiek számára nem csupán egy tájvédelmi körzet, hanem múltjuknak, jelenüknek, kultúrájuknak és tradícióiknak szerves része. A Brtonigla közelében fekvő Nova Vas falutól vezet egy 2 km hosszú, kiépített út, amin keresztül száraz időben autóval is könnyen elérhetjük a parkot. Esős időben, főként tavasszal azonban a Skarline nagy része nem látogatható, mivel sokszor víz alá kerül a terület. Az itt fakadó Skarline patak buja, zöld kanyont hozott létre, mely a maga nemében egyedülálló az Isztrián. A kanyon a park bejáratából közvetlenül még nem látható. A szelíd, zöld tájon át két kis tóhoz és egy hídhoz érkezünk. Itt padokat helyeztek ki és a csapból ivóvíz folyik, ezért nagyszerű hely egy kellemes piknikhez. A túrát tovább folytatva a kis tó meredek oldalán tudunk lemászni a kanyonhoz, követve a csobogó patak hangját. A kanyonban egy új világ tárul elénk és nem utolsósorban tökéletes menedéket jelent a tikkasztó nyári hőség elől. Ha útnak indulunk az Isztria zöld szívébe, készüljünk elengedő étellel és itallal.

A pazini vár ezeréves falai alatt, a “szürke” és a “vörös Isztria” határán fut a legnagyobb isztriai patak, a Pazincica, egészen a Rasa-folyó völgyéig. A táj szépsége nem kisebb alkotókat ihletett meg, mint Jules Verne és Dante, ezért biztosak lehetünk benne, hogy minket sem hagy majd érintetlenül. A Pazin-szakadék alján található szakadékról először 1885-ben készítettek tudományos leírást, melynek nyomán egyre több kutató érkezett, hogy felfedezze, mit rejt a föld mélye. Ezt pontosan csak az 1970-es években sikerült feltérképezni, ekkor tárták fel a barlang folytatását. A szakadék és a barlang esős időben teljesen megtelik vízzel. Legnagyobb áradása 1896-ban történt, amikor a víz szintje már 30 m-rel a vár falai alá emelkedett. A nemrégiben kialakított, 1300 m hosszú tanösvény a vár közelében lévő Vrsic-hídtól halad lefelé a kanyonba, a Pazincica partja mentén, egészen a barlang bejáratáig.