Bulgária különleges helyet foglal el Európa és Ázsia kereszteződésénél. Kultúrája élő történelem, magában egyesítve a trák, görög, bizánci és római hatásokat. 6000 éves múltjával Plovdiv a világ 6. legrégebb óta lakott települése, Európában pedig ezen a téren a lista élén áll. Nemzetközi fórumokon nem csak hosszú történelme miatt értékelik nagyra, de szépsége és örökségének számos megmaradt emléke miatt a kötelező úti célok közé is sorolják.
350 ezres lakosságával Szófia után ez Bulgária második legnagyobb városa, eredetileg trák település volt, mely később virágzó római várossá fejlődött – mindezek előtt azonban neolitikus település is létezett területén, melyről i.e. 4000 tájáról származó régészeti leletek adnak bizonyságot. Az évszázadok során Plovdiv különböző neveket viselt: Eumolpia, Trimontium és Paldin néven is emlegették, de leghíresebb elnevezése Philippopolis, azaz “Philipposz Városa” volt. II. Philipposz, Nagy Sándor apja i.e. 342-ben vette be a várost, amit aztán tiszteletére neveztek el. I.e. 46-ra Plovdiv a rómaiak kezére került, hamarosan a trák provincia legnagyobb és legvirágzóbb városa lett. Ahogy Lukianosz, a 2. századi szatíraíró fogalmazott, “Plovdiv a legnagyobb és a legbájosabb valamennyi város között, szépsége messzire sugárzik.”
A Római Birodalom bukásával a bizánciak, majd az oszmánok vették át felette a hatalmat, mielőtt Bulgária része lett. Továbbra is kulturális szempontból egyik legjelentősebb városa maradt a Balkánnak, a 18-19. században pedig gazdasági központtá is vált. A legtehetősebb és legműveltebb polgárok otthona lett, akik európai utazásaikról hazatérve számos újdonságot honosítottak meg a városban és felépítették díszes, a gazdagságot szépen tükröző házaikat.
Plovdiv modern városközpontja nyüzsgő, szemben a csendes óvárosi részekkel. Mindkettő gyalogoszóna, így a turisták a legfőbb látnivalókhoz sétálva is eljuthatnak. Bár a város modern szíve tele van üzletekkel, kávézókkal és hotelekkel, történelmi báját, ha akarná, se tudná leplezni.
A római kor gyönyörű emléke az Irene Háza, a 3. századi arisztokratikus épület, melyben a Trák Kulturális Központ kapott helyet. Az itt látható, felbecsülhetetlen értékű mozaikok egyértelműen arra utalnak, hogy Philippopoliszban kimagasló színvonalú mozaik művészet virágzott. A múzeumban ősi kerámiákat és üvegtárgyakat is kiállítanak, melyek némelyike több mint 1000 éves.
Míg Plovdiv fő utcája széles, korszerűen kiépített és éjjel-nappal egyaránt pezsgő, az Óvárosban egész más atmoszféra fogadja a turistákat. Köves utcáit a 19. századi nemzeti ébredés korszakának lenyűgöző épületei díszítik. Ebben az időszakban a tágas, fényűző, freskókkal, oszlopokkal, tornácokkal gazdagon díszített, kézzel készített bútorokkal berendezett otthonok voltak jellemzőek, melyeknek nagy része ma nyitva áll a látogatók előtt. A Regionális Történeti Múzeum szintén három ilyen történelmi épületben működik.
Plovdiv óvárosában legalább 2-3 órát érdemes eltölteni, de ez csupán ahhoz elég, hogy elmondhassuk, jártunk itt is. Aki azonban teljesebben szeretné megismerni ezt a valóban izgalmas várost, jó, ha 3-4 napot szán a bebarangolására. Aki a Plovdivban száll meg, kirándulást tehet a közeli Bachkovo kolostorhoz, Bulgária második legnagyobb kolostorához vagy kicsit távolabb utazva dél felé megnézheti a Rodope-hegység apró falvait.
Plovdiv méretét tekintve valóban “csak” a második legnagyobb városa Bulgáriának, ám évszázadok óta büszke tulajdonosa a képzeletbeli kulturális főváros-címnek. Művészeti galériáinak színvonala messze felülmúlja a Szófiában találhatókét, tavasztól kezdve pedig óvárosának utcái élő művészeti központokká változnak. Az egyik épületből a zongora hangját hallani, pár utcával odébb zenekar készül az esti koncertre, míg az amfiteátrum romjai között komolyzenei előadásokat tartanak. Plovdiv ősi város és múltjának nyomait féltve őrzi, mégsem múzeumszerű, történelmi negyede teljes jogú része a modern városnak, ahol az új generáció is megtalálhatja magát.
