A horvát borok története

Ez a történet nagyon rég kezdődött, mikor még illírek, görög telepesek éltek a dalmát vidékeken. Vis, Korcula és Hvar szigetén ők kezdték meg a bortermesztést mintegy 2500 évvel ezelőtt. Néhány általuk kedvelt szőlőfajta még ma is megtalálható Horvátországban, mivel ezek tökéletesen alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz.

A görögök után a rómaiak tovább folytatták, sőt magasabb szintre fejlesztették a bortermelést. Szabályokat vezettek be és módszereket dolgoztak ki, hogy a vidéken termő szőlőkből a legtöbbet hozzák ki. A horvát területeken termett borokat a Birodalom különböző részeibe szállították, tehát a horvát borok első exportőrei a rómaiak voltak.

Napjainkban az ország területén 300 borvidék található, melyek többsége fehérbort adó szőlőkkel van beültetve. A horvát borok kisebb része vörös, a legkevésbé pedig a rosé bor jellemző. A bortermő régiókat két nagy csoportra lehet osztani az éghajlat szerint. Az ország északi és keleti, vagyis szárazföldi részei a kontinentális régióhoz tartoznak, ahol a hideg telek és meleg nyarak jellemzőek. Itt főként gyümölcsös fehérborokat készítenek, ezek a természeti adottságok révén sokban hasonlítanak a magyar és szlovén borokhoz. Errefelé a leggyakoribb szőlőfajta a Grasevina, mely könnyű, frissítő bort ad.

Délebbre, Dalmáciában és a szigeteken már mediterrán éghajlat uralkodik. Itt termelik a Horvátországra leginkább jellemző borokat, közülük kerülnek ki a legkedveltebb fajták. Errefelé már sokkal gyakoribbak a vörösborok, mint a Dalmácia egyik legmeghatározóbb szőlőfajtájából, az élénk rubin színű Dobricicből készült bor is, mely valódi autentikus dalmát fajta. A másik jellemző szőlőfajta a sötétkék Babic és a horvát szőlők “királya”, a Plavac mali. Ez utóbbiból készülnek a horvát csúcsborok, hiszen a legértékesebb és legvédettebb horvát szőlőről van szó. Sok száz szőlőfajtát termesztenek Horvátországban, de a szakértők egyetértenek abban, hogy a legjobb vörösek a Plavac maliból készülnek.

Az ismert horvát borfajták közül talán a legnépszerűbb a peljesaci Dingac, amit a horvát kultúra részének is tartanak. De legalább ennyire ünnepelt a Posip. A Posip előkelő fehérbor, melyet Korculán, Cara faluban készítenek. Aranyos színű, gyümölcsös, többszörös díjnyertes borfajta. Szintén a védett és díjazott borok közé tartozik a Postup, melyről ódákat zengenek. Híres korculai fehérbor a Grk is, melyet nevéből következően sokan a görögöktől származtatnak.

Napjainkban Horvátországban 700 különböző bort állítanak elő, melyek egyre feljebb kerülnek a világ legjobb borainak mezőnyében. Bár a háborús idők nagy törést jelentettek a bortermelésben, a borászat stabil alapokon viszonylag hamar újjáéledt és töretlenül fejlődik.

A bortermelés ma már az EU szabályozása szerint történik, így szigorú követelményeknek kell eleget tenni a pincészeteknek ahhoz, hogy boraik kereskedelmi forgalomba kerülhessenek. A földrajzi eredetet igazoló bélyegzőt azok a prémium minőségű borok kaphatják, melyek az adott régióban domináns szőlőfajtából készülnek és legalább 85%-ban tartalmazzák azt. A “minőségi” jelzőt azok a kiváló minőségű borok érdemlik ki, melyeket különleges eljárással dolgoznak fel vagy érlelnek.
A horvátok hagyományosan borivó népnek számítanak, ünnepélyes alkalmakkor és az egyszerű étkezésekhez is bort fogyasztanak. Gyakran higítják is a bort, a gemist esetében szódát tesznek hozzá, a bevanda pedig a sima vízzel higított változata a boroknak.

Hogy a laikusok is jobban eligazodjanak a horvát borok gazdag választékában, íme egy kis szótár:

suho – száraz
polusuho – félszáraz
slatko – édes
bijelo – fehér
crno – vörös
rosa – rosé

Vrhunsko Vino – prémium bor
Kvalitetno Vino – minőségi bor
Stolno Vino – asztali bor

A horvát borok ezidáig leginkább szakmai körökben tudtak világszerte ismertté válni, de aki járt már Horvátországban és belvetette magát a gasztronómia helyi csodáiba, megbizonyosodhatott róla, hogy a horvát borászok jogosan büszkék nagy múltra visszatekintő boraikra.