Földrajzilag Bulgáriát a legtöbb ember a következőképpen jellemezné: magas, hófödte hegyek, finom homokos tengerpart, termékeny síkságok, és gyönyörű völgyek, a kontinentális és mediterrán éghajlat keveredése miatt pedig telis-tele van különleges növény- és állatfajokkal. És milyen igazuk van! Bulgária pontosan így néz ki!
De van néhány eldugott természeti csoda, melyekről nem is gondolnánk, hogy Bulgáriában vannak, sőt még azt sem, hogy akár Európában.
1. A Kősivatag: Pobiti Kamani
Nyugatról közeledve Várna felé szembetűnik egy kicsi, de annál inkább rejtélyes táj. Furcsa alakú kőoszlopok sorakoznak az út mindkét oldalán, a földet pedig homok és kavics borítja, épp olyan mintha egy kis sivatag lenne.
A Pobiti Kamani természeti jelenséget kősivatagként is ismerik a sivatagi növényzet és táj miatt. Egy másodpercig úgy érezhetjük, mintha a Szahara egy részén állnánk nem pedig néhány kilométerre a Fekete-tenger partjától.
2. Pliocén kori vulkán Kozhuh
A Kozhuh bár nem különösebben magas, mégis kiemelkedik a Sadanski-Petrich völgyből, a környékre pedig ásványvíz források és mediterrán növényzet a jellemző. A szőrme bundára hasonlító Kozhuh egy millió évvel ezelőtt egy aktívan működő vulkán volt.
A Kozhuh a Pliocén korban tört ki utoljára, amikor az ősemberek két lábon tanultak járni. A híres jövendőmondó, Baba Vanga a közelben lévő Rupite területén, amely igencsak bővelkedik ásványvizekben, töltötte élete nagy részét.
3. Ázsiai örökzöldek a Strandzha-hegységben: a rododendronok
A legtöbben úgy hisszük, hogy ezek a gyönyörű örökzöld cserjék élénk virágjaikkal a csapadékos dél-ázsiai területeken és a Himalája lábánál fordulnak elő. Mindent egybevéve ez így is van, hiszen a rododendron Nepál nemzeti virága. Így meglepő lehet, hogy a Strandzha-hegységben is találkozhatunk ezzel a különleges himalájai növénnyel.
Csupán a Strandzha-ban található Euxine erdőben maradtak fenn a rododendronok egész Európában. Ezt a különleges növényt a helyiek úgy ismerik, mint a Strandzha örökzöldje, amely május-június körül az egész erdőt befedi az élénk lila virágával.
4. Európa legdélibb gleccserei: Snezhnika és Banski Suhodol
A bolgár hegyek híresek az alpesi vidékeikről és a jeges tavaikról, de nincs ez az ország kicsit túl délen és nem alacsonyak a hegyei, ahhoz hogy gleccserei legyenek? Nem!
Bár a bolgár gleccserek nem túl nagyok de bizonyítottan jelen vannak a kis jégkorszak óta, mely 500 éve történt. A Snezhnika és Banski Suhodol gleccserek a Pirin-hegység leggyönyörűbb területein találhatók, a meredek Koncheto hegygerinc és a lenyűgöző Vihren csúcs szomszédságában.
5. Hordalékos ártéri dzsungelek: Kamchia és Ropotamo
A dzsungelek és esőerdők az egyenlítő menti vidékre jellemzőek. A Bulgáriában található Kamchia vagy Ropotamo folyókon hajókázva azonban egyáltalán nem így gondoljuk. Ezeken a vidékeken a szinte járhatatlan erdők és a növényzet nagyon hasonlít a mérsékeltövi dzsungelekhez.
A világ legészakibb ártéri erdői éppen Bulgáriában találhatók, melyeket gyakran elárasztanak a folyók, laza és nedves talajt hagyva maguk mögött. A növényzet, amely a liánból, vadszőlőből, vadborostyánból, vizililiomból és hóvirágból áll, igazán dzsungel szerűvé varázsolja a tájat.
6. Terméketlen eróziós vidék: a Melniki Piramisok
Ezekre a területekre jellemző a szárazság, a nagyon kevés növény és a meredek lejtők. Inkább úgy hangzik, mint az Egyesült Államokban található Utah vagy Dakota államokról lenne szó, nem? Pedig ez a Bulgáriában található, homokpiramisairól ismert Melnik.
Ez a bűbájos, kis déli város a bor miatt és a hihetetlen környezet miatt lett híres. Melnikben mindenhol furcsa alakú mészkősziklákba ütközhetünk. Bár ez a terület úgy ismert, mint a Melniki Piramisok, mégis néhány kőoszlop inkább úgy néz ki, mint egy gomba, torony vagy obeliszk. Melnik városától nincs messze a Rozhen kolostor, melyből lélegzetelállító kép tárul elénk.
7. A fügekaktusz szigete: Szent Tamás-sziget
Meglepő, hogy néhány kaktuszfaj Bulgáriában is él? Nos, a fügekaktusz Amerikában, és különösen Mexikóban őshonos, ugyanakkor Bulgáriában, a Várnához közeli Pobiti Kamani sivatagban is találhatunk ilyen kaktuszfajtát. De a kaktuszt Bulgáriában először igazából a Szent Tamás-szigeten honosították 1933-ban.
Ezt a kis szigetet az Arkutino stranddal szemben úgy is ismerik mint a Kígyó sziget, de valójában nincsenek rajta kígyók. Ugyan kígyókkal nem találkozhatunk a szigeten, de telis-tele van fügekaktusszal.
