Wachau 33 km-en keresztül, Melktől Krems-ig követi a Duna vonalát, míg eléri a Wachauer Graben oldalsó völgyeit. A régió az UNESCO Világörökségeinek része, tele a barokk építészet emlékeivel, hangulatos városokkal, szőlőkkel és gyümölcsösökkel. Ausztria második legkorábbi műalkotását is Wachauban találták meg. Spitz an der Donau közelében bukkantak a Willendorfi Vénuszra, melyet nagyjából 26 ezer évvel ezelőtt készítettek. A pufók kőkorszaki hölgyet a bécsi Természettudományi Múzeumban nézhetjük meg.
A Göttweigi apátságtól az egész Wachau-völgy látképe elénk tárul. A völgy aljában a Duna kanyarog, melynek mentén buja erdők, zöld mezők és hatalmas szőlőültetvények váltják egymást. Csupán egy órányi autóútra Bécstől az igazi osztrák vidéken találjuk magunkat, apró települések között, melyeket mintha fényévek választanának el a közeli nyüzsgő nagyvárosoktól. A folyóparton kerékpárosok, a vízen kompok szállítják az utasokat Krems és Melk között. Walchau a fehérborairól híres, melyeknek ízét az ásványi anyagokban gazdag talaj miatt talán egy kis ideig szokni kell. A vidék legelterjedtebb bora a Grüner Veltliner, de rizlinget, muskotályt és egyéb fajtákat is termelnek itt. Mivel a borászatok itt általában kis gazdaságok, a szőlőt többségében még mindig kézzel szüretelik. A borok errefelé kitűnő minőségűek és mivel csak kis mennyiségben termelik őket, az áruk viszonylag magasabb.
A barokk korszaknak nem ez az egyetlen emléke Wachau területén. Sőt, a melki apátság talán mind közül a legismertebb. A bencés kolostor és maga Melk városa a középkorban Ausztria szellemi központja volt. Az itt őrzött középkori kéziratok felbecsülhetetlen értékűek a kutatók számára. A melkit Ausztria nemzeti kolostorának is nevezik, a bencés szerzetesek 1089-ben költöztek be falai közé II. Lipót hívására. A 14. században megerődítették és kibővítették a kolostort, majd a legtöbb európai kolostorhoz hasonlóan a vagyon, a hatalom és a megkérdőjelezhető erkölcs irányába mozdult el. A 15. században kezdték hozzá reformjához, szigorú szabályokat léptettek életbe. Ma Wachau egyik legnevesebb látnivalója ez, 300 m hosszú déli falai és a Duna feletti elhelyezkedése miatt leginkább egy várhoz hasonlít. Nemcsak temploma érdekes, de a barokk kolostorok, a császári lakosztályok, az apátság művészeti gyűjteménye, márvány terme, nagy kertje és 75.000 kötetes könyvtára szintén figyelemreméltó.
Alsó-Ausztriában az ország római örökségéből is ízelítőt kaphatunk. Egykor itt feküdt Pannónia tartomány legfontosabb városa, Carnuntum, mely köré régészeti parkot építettek ki. Ez ma Alsó-Ausztria egyik legizgalmasabb történelmi látnivalója. A várost katonai bázisként alapították i.sz. 40 táján. A következő években a település gyorsan fejlődött, mert a katonák idevonzották a kereskedőket és más telepeseket, másrészt Carnuntum stratégiai szempontból is fontos helyen feküdt. Lakóinak száma elérte az 50.000-et, amire azóta sem volt példa. A rómaiak 400 körül hagyták a el a települést, melynek romjain egy modernebb város született, Petronell-Carnuntum. A régészeti park három egységre tagolódik, az egyikben a helyszínen feltárt leleteket láthatjuk, a másikban egy korabeli katonai tábort, a harmadikban pedig egy római várost rendeztek be. A múzeum a városon kívül, Bad Deustch-Altenburg szomszédságában található. Egy hatalmas római villában hozták létre 1904-ben, ha Carnuntumban járunk, vétek lenne kihagyni. Két amfiteátrumot, római fürdőket és a limes egy maradványát is láthatjuk itt. Az egyik amfiteátrumban, ahol egykor 13.000 római nézte a játékokat, ma az ürgék vették át az irányítást. Olyan jelentős kolónia él itt, hogy lehetetlen nem észrevenni őket vagy nem találkozni velük. Carnuntum fénypontja, egyben jelképe a Heidentor, az óriási, boltíves kapu, mely ma egy mező közepén áll.
Alsó-Ausztria legészakibb pontján találjuk a Thayatal Nemzeti Parkot, a Thaya-folyóvölgyben, ami az osztrák-cseh határt jelzi. Az 1330 hektáros park a csehországi Podyji Nemzeti Parkhoz csatlakozik. A Thayatal szurdokait Ausztria legszebbjeiként tartják számon, népszerű a túrázók, a kerékpárosok, a raftingolók és a kajakosok körében is. A park különlegességét a sokféle mikroklíma és a változatos élővilág adja. Ennek oka egyrészt a völgy nyugati fekvése, ami miatt itt több napfény éri a szurdokokat, mint másutt, másrészt a páratartalom, a szélviszonyok és a talaj összetétele. Bár a Thayatal Nemzeti Park méreteit tekintve a legkisebb Ausztriában, mégis az egyik leggazdagabb élővilággal rendelkezik. Az országban megtalálható összes növényfaj nagyjából fele él itt, a park állatvilága pedig számos ritka madárfajt és emlőst foglal magába. Történelmi látnivalók tekintetében Hardegg vára viszi a pálmát a vidéken. Ez a nemzeti park területén belül áll, akárcsak a Kaja vár romjai. Hardeggben egy híd kapcsolja össze az osztrák és a cseh nemzeti parkot. A Thayatal egyébként nem tartozik Ausztria legfelkapottabb nemzeti parkjai közé, jórészt osztrák turisták látogatják.
Szoros értelemben véve Pöchlarn ugyan nem tartozik Wachalu területéhez, mert az annak határát jelző Melk mellett fekszik, de aki erre jár, annak kár lenne kihagyni az útitervből. Egy festői kisvárosról van szó, mely éppen amiatt, hogy a frekventáltabb területeken kívül fekszik, még nyaranta is békés. Itt született a termékeny osztrák festő, Oskar Kokoschka, akinek egykori házában, egy malomban, emlékmúzeumot rendeztek be tiszteletére. Itt megnézhetjük a festő munkáit és megismerhetjük itteni életét, de van a tárlatnak egy egészen különleges darabja is, egy golyó, melyet az I. világháborúban elszenvedett lövést követően távolítottak el a festő koponyájából. Pöchlarn óvárosa kellemes sétára csábít, itt található a főtér, a templom, a városháza és egy csokornyi barokk stílusú polgári ház. Ha a Wachau régiót szeretnénk bejárni, érdemes Pöchlarnban szállást keresni, mivel egyrészt csendesebb helyen pihenhetünk, másrészt jóval alacsonyabbak az árak, mint a régió nyüzsgőbb településein.
