Vrbnik, a horvát írásbeliség bölcsője

“Vrbnik a tenger felett…” – ahogy a népdal is megénekelte egykor. A Krk-sziget keleti felén, 50 m-rel a tengerszint felett, egy mészkőszikla tetején ül a kis falu, melyet a horvát szárazföldtől a Vinodol-csatorna választ el.
Vrbniket a glagolita öröksége tette híressé, évszázadokon át krk-szigeti glagolita írásbeliség központja volt, innen származnak a horvát nemzeti írás legtöbb ősi emléke. Napjainkban lakóinak többsége mezőgazdasággal foglalkozik, a falu leghíresebb terméke az aranyló színű Zlahtina bor, amit nemcsak a környéken, de egész Horvátországban jól ismernek.

A sziget többi falvával együtt Vrbnik is erődített, fallal körülvett település volt, mely természetes védelmet élvezett a szikla tetején. Első írásos említése az 1100-as évekből származik. A 14. századból maradt fent a Vrbniki Statútum, mely megerősíti a település politikai és közigazgatási központi szerepét. Lakóinak többsége akkoriban földműves, tengerész és halász volt. A falu körüli földeken néhány száz évvel ezelőtt nem szőlőt, hanem gabonaféléket termesztettek, hogy ellássák a környékbeli családokat. A szőlőnek csupán a termőföldek szélén jutott hely és mivel akkoriban még nem volt olyan jelentős a borpiac, mint ma, Vrbnik bora sem tett szert nagyobb jelentőségre. Azóta azonban több városba és számos hotelbe is szállítanak a híres helyi borból.

Vrbnik népessége a századfordulón 2000 fő körül mozgott, jelenleg a népesség alig éri el az 1200 főt. Napjainkban elsősorban nem üdülőhely, hanem kiránduló falu, ami részben szerencse, hiszen sikerült megőriznie eredetiségét. A településen egy hotel, több apartman és panzió található, szobát kivenni nem okoz problémát, mégis csak kevesen döntenek úgy, hogy több napot is eltöltenek itt. A sziget valamennyi településén a turizmus sokkal fejlettebb, mint itt. Általában a Krk nagyobb városaiban nyaraló turisták tesznek néhány órás látogatást, akiket az útikönyvek lapjain látott középkori kis település fog meg.

A horvát írásbeliség bölcsőjeként is ismert falu Krk-sziget egyik legrégebbi települése. Úgy tartják, itt futnak a világ legszűkebb utcái, éppen ezek teszik annyira romantikussá Vrbniket, mely régóta ihletője költőknek, művészeknek.

Vrbnik városszerkezete jellegzetesen középkori képet mutat. Ezen belül is megtalálhatók a tipikusan a tengerparti települések sajátosságai, mint az egybeépült házak. Mivel a város egy folyamatosan mozgó sziklára épült, a házak alján jól megfigyelhetők azok a támasztó falak, melyek ellensúlyozzák a föld mozgását. A helyszűke és a talajviszonyok nagyon kevés lehetőséget adtak az építészeti díszítőelemek kibontakozásának. Leginkább a kéményeken figyelhető meg a változatosság és a díszítettség. Szinte valamennyi kémény más motívumot visel.

Ha autóval érkezünk, a falu védőszentjéről elnevezett Keresztelő Szent János templom mögött találunk parkolóhelyet. A templom 1312-ben épült, de 1611-ben, a hívek megnövekedett létszáma miatt kibővítették. Innen sétálva eljutunk a falu egykori központjához, a főtérre, ahol Vrbnik legnagyobb épületét, a Vitezic család könyvtárát is láthatjuk, tele értékes kötetekkel. Ugyanebben az épületben, a könyvtár alatt van egy régi nyomda is, mert – amit csak kevesen tudnak -, az első horvát nyomdász, Blaz Baromic Vrbnikből származik.

Három utcányira a főtértől, a Zvonimir király téren található egy kis ajtó, ami közvetlenül Vrbnik központjába vezet. A közelben áll a Szűz Mária Mennybevitele templom, melyet 1859-ben, a kolerajárvány után hálából emeltek. A templom mögötti kis parkban áll Blaz Baromic szobra, innen gyönyörű kilátás nyílik Crikvenicara, Selcere és Novi Vinodolskira.
Ha tovább sétálunk a parkból, a Senoa útra jutunk, ami a települést egykor az ellenségtől védő falak mentén vezet. Ennek az útnak a végéről gyönyörű kilátásban lehet részünk. Itt áll Frangepán Bertalan herceg háza, a 14. századi Bacin palota. A legenda szerint az épület egyfajta menedékhelyként működött. Aki ide betért, teljes védelmet élvezett. A hercegnek két háza is volt a faluban, egyiket 1841-ban iskolának alakították át.
Innen nyílik a Klancic utca, ami olyan szűk – mindössze 40 cm széles -, hogy sokan át sem mernek menni rajta. De nem kell megijedni, még senki sem ragadt be!