Írország legrégebbi városa, mely 2014-ben alapításának 1100. évfordulóját ünnepli. Forgalmas kikötőváros, melynek történelmi részein mintha megállt volna az idő a középkorban. A keskeny utcák ragyogóan felújított házak között futnak, Waterford múzeumai pedig Írország bármely más városának múzeumainál jobban mesélnek az ország középkori történetéről.
Waterfordot a dánok alapították a 9. században Vadrefjord néven. A 12. században Dublin után a második legjelentősebb anglo-normann erősség volt. A korábban virágzó kereskedelmet a 14. századi pestis járvány vetette vissza, ami a város és egyben egész Európa népességének jelentős részét elpusztította. Később minden oldalról ellenséges szomszédok vették körbe, de a 15. században újra erős település lett, melynek nevét Írország határain túl a jó minőségű, gyapjúból készített kárpitokkal azonosították. A 19. században Waterford gazdaságában egyértelműen a kristályé volt a vezető szerepe. A kikötőből a világ mind a négy égtája felé sorozatban futottak ki a hajók és szállították tömegével az értékes üvegárukat. A kristály már akkoriban világhírnevet szerzett a városnak és olyan fellendülést hozott, melynek nyomai ma is alapvetően meghatározzák a városképet. Ekkor épültek György-korabeli házai, hotelei, palotái, sok étterme és pubja is ennek a dicső korszaknak az emlékét őrzi. Bár Waterford ma már több iparágban is jelentősnek mondhatja magát, a helyi kristály sikerét egyik sem tudta túlszárnyalni.
Waterfordi Kristály Háza
A város történetében játszott szerepét ismerve nem csoda, hogy a Waterfordi Kristály Háza a város egyik legfőbb attrakciója. A gyár látogatóközpontjában a kristályok óriási gyűjteményét lehet megnézni, de a látogatók azt is megtudhatják, pontosan hogyan készülnek a remekbe szabott darabok. A gyárat 1783-ban építették fel a rakparton, 2009-ben egy amerikai cég vásárolta fel. Napjainkban nagyjából 60 ezer darab kristály készül a waterfordi gyárban, ez a fele a teljes termelésnek. A többi kristályt Európa különböző pontjain, a szigorú waterfordi szabványoknak megfelelően állítják elő.
Reginald-torony
Írország legrégebbi, még ma is álló épülete, melynek készítéséhez habarcsot használtak. A 12. századi, kör alakú torony kiemelkedő példája a középkori erődépítészetnek. Egykor a waterfordi erőd egyik legfontosabb része volt, stratégiai fontosságát mutatják masszív falai is, melyeknek vastagsága 3, helyenként 4 m. Eredetileg a normannok építették, később börtön és pénzverde is működött benne. Napjainkban a Városi és a Tengerészeti Múzeum található itt, a kiállításokon láthatók az itt készült középkori ezüst érmék is.
Érseki Palota
Az 1741-ben épített és szépen felújított palotában egy interaktív múzeum működik. Waterford 1700-1970. közötti történelmét lehet itt részletesen megismerni. Nemzeti és nemzetközi jelentőségű műtárgyakat és más tárgyi emlékeket állítanak ki, a múzeum egyik legértékesebb darabja a Napóleon-gyászkereszt, melyből összesen 12 készült 1821-ben a császár halálakor. Látható a legrégebben készült waterfordi kristály, az 1789-ben gyártott Penrose-borosüveg, ezenkívül bútorok, ékszerek, festmények gazdag gyűjteményét is meg lehet nézni.
Christ Church katedrális
Waterford legjelentősebb protestáns temploma. 1779-ben épült, ma ez Európa egyetlen létező neoklasszikus, György-korabeli katedrálisa. A helyi építsz, John Roberts tervezte és egy 11. századi viking templom helyén húzták fel. Egyik legérdekesebb része a 15. századi sír, melyben James Rice nyugszik, aki hét alkalommal volt Waterford polgármestere. Kiváló akusztikája miatt a katedrálisban gyakran tartanak koncerteket.
Szentháromság katedrális
John Roberts tervezésében épült meg 1793-ban, homlokzata a 19. században készült. Pazar belső terének egyik legszebb része a tölgyfából faragott, barokk stílusú szószék, a festett korinthoszi oszlopok és a 10, waterfordi kristályból készült csillár. Ez Írország legrégebbi katolikus katedrálisa.
Francia templom
15. századi hajója, szentélye és tornya mindaz, ami megmaradt az 1240-ben alapított apátságból. A 17-19. század között szegényház működött benne, a kórust a hugenotta menekültek használták istentiszteleti helyként, a Boldogasszony kápolna pedig a város leggazdagabb családjainak temetkezési helye volt. Waterford híres építészét, John Roberts-et is itt temették el.
Ballybricken
Az egyik legrégebbi városrésze Waterfordnak. Ez a terület volt egykor a központja az állattenyésztésnek és a hentesiparnak, azon belül is főként a szalonna készítésnek. A városnak ezen a részén adták-vették a jószágokat és összesen öt olyan üzem működött itt, ahol szalonna készítéssel foglalkoztak – ma már egy sincs meg belőlük. Ballybrickenben régen havonta került sor a vásárokra. Ezek a vásárok színes és mozgalmas eseményei voltak a városnak, emléküket Ballybricken bizonyos szempontból még ma is őrzi, hiszen egy virágzó kis közösség él itt, a hagyományos üzletekben helyi termékeket árulnak.
Waterford környéke
Waterfordtól néhány kilométerre több homokos strand is fekszik. A festő halászfalu, Dunmore partjainál is található egy szép partszakasz, de a település főként kalandparkjáról ismert, ahol a vízé a főszerep. Tanmore, a családok körében kedvelt üdülőhely egy öbölben fekszik, gyönyörű, homokos strandja 5 km hosszú és egy vidámpark is található itt.
