Városnézés: Selmecbánya története és látnivalói

A hegyen, mely egykor Európa jelentős ezüstkészletét rejtette, található Selmecbánya, Szlovákia déli-középső részén. Történelmi látnivalói miatt igencsak népszerű városa az országnak. A 11.000 lakosú Selmecbánya a Magyar Királyság harmadik legnagyobb városaként egykor szebb napokat élt, fénykorának emlékét épületei szinte teljesen sértetlen formában őrzik. Az UNESCO 1972-ben nyilvánította a Világörökségek részévé Selmecbánya történelmi központját.

Selmecbánya története a kezdetektől fogva összefonódott a bányászattal. Környékét már egy 1156-os dokumentum is, mint a bányászok földjét említi. Szászországból és Tirolból már a 12. század első felében is érkeztek bányászati szakemberek, akik munkájukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a település európai szinten is meghatározóvá tudott válni. Selmecbánya elsősorban az ezüstnek, valamint az aranynak volt kitűnő lelőhelye. 1328-ban a Magyar Királyságban elsőként lett hivatalosan is bányaváros, fantasztikus fejlődése a reneszánsz idején teljesedett ki. Ekkoriban évente több mint 20 tonna ezüstöt és fél tonna aranyat termeltek ki a környékbeli hegyekből. A bányászat Selmecbánya történetében korántsem csak iparágként volt meghatározó, de még az oktatást is befolyásolta. Itt alapították meg a világ első olyan egyetemét, ahol a bányászatot, mint tudományágat oktatták.

A város meggazdagodott polgárai gyönyörű épületekkel hirdették jómódjukat, önzetlenül támogatták az oktatást és a kultúrát. Az “Ezüstváros” a Habsburg Monarchia bányászati központja lett a 18. századra és az egyik legvirágzóbb települése Európa ezen részének. Selmecbánya híre messzire szállt, lakóinak száma egyre növekedett, a 18. században már több mint 20.000 ember élt itt.
Számos technológiai újítást itt használtak és vezettek be először, nem csak a Magyar Királyságban, de közülük sok Európában, mi több, világviszonylatban is újdonságnak és egyedülállónak számított.

A város meseszerű fejlődése azonban nem tudta túlélni a 19. századot. A bányák lassan kimerültek, Selmecbánya gazdasága hanyatlani kezdett. Nagyjából 100 évvel ezelőtt a bányászat abbamaradt, de a város ma is sokat profitál ipari múltjából, hiszen a turisták szívesen töltik az időt Selmecbánya gyönyörű épületei között sétálva és keresik fel a ma már történelmi látványosságnak számító bányáit.

Szentháromság tér

A 16. század elején alakították ki az építészeti szempontból is Selmecbánya szívét képező teret. Alakját főként a Városháza és a Szent Katalin templom határozzák meg. Gyönyörű házak szegélyezik, melyek a város tehetős polgárainak és a bányászatból megvagyonosodott vállalkozóknak az otthonai voltak. A tér közepén a tekintetet azonnal magára vonó Szentháromság-oszlop áll. A pestis járvány elmúlta után hálából emelték 1710-1711-ben, eredeti, egyszerű formáját az évszázadok során dekoratívabbá tették.

Kammerhof

A város egyik legnagyobb épületkomplexuma, melyet a 16. században építettek. Az egész épületegyüttes nagy változásokon, átalakításokon, bővítéseken ment át, ennek köszönhetően számos építészeti stílus jellegzetességeit magán viseli. A Bányászati Kamara ülésezett itt, innen igazgatták Szlovákia középső részének pénzverdéit és bányászati tevékenységét.

Kopogó-torony (Kalapács-torony)

A toronyszerű, reneszánsz és barokk jegyeket mutató épület 1681-ből való. Benne egy óraszerkezet volt, ami a bányászoknak hangos kopogással jelezte a munkába indulás idejét, de a Kopogó-tornyot használták különböző ünnepi alkalmakkor is, a bányászok találkozóikor, temetéskor és tűzriadó esetén is. Az épület alsó szintjén a 18. században börtönt alakítottak ki azoknak a bányászoknak a számára, akiket a Bányászati Bíróság elítélt.

Óvár

A 13. század elején egy háromhajós bazilika, a Szűz Mária templom állt a vár helyén. A 15. században falat emeltek, hogy megvédjék a templomot és a mellette fekvő temetőt. 1540-ben már úgy építették újjá, hogy az erőd szerepét is képes legyen betölteni a török támadásokkal szemben. Főhajója feletti boltozatát elbontották, ezzel jött létre a vár jelenlegi udvara. Az Óvár épületegyüttesének része a Szent Mihály kápolna is, melynek föld alatti termeit a holttestek temetés előtti elhelyezésére használták, csontházában pedig régi sírokból előkerült emberi maradványokat tároltak. A kápolna falain érdemes alaposabban is megnézni a 14. századi freskókat.

Újvár

Selmecbányának van egy újabb vára is, a kis erőd 1564-1571. között épült. Ennek oka az volt, hogy 1541-ben a törökök bevették Budát, két évvel később Esztergomot és a szlovák bányavárosok egyre vonzóbb célpontot jelentettek számukra. A városok a támadások megelőzésre védrendszert hoztak létre őrtornyokkal és erődökkel, melynek részeként épült fel a selmecbányai Újvár is. Később átalakították, a jelenlegi négyemeletes épületben múzeum működik, ami megismerteti a látogatókkal a török ellen szlovák földön vívott küzdelmek történetét.

Szent Katalin templom

A késő gótikus templom 1491-ben épült, egyetlen hajóját csillag alakú boltozat fedi. A Szent Katalin templom egyike Szlovákia azon kevés középkori épületének, melyek szinte teljesen eredeti formájukban láthatók napjainkban is. A templom előtti kriptában Selmecbánya egykori polgármesterei és meghatározó polgárai nyugszanak. 1658-tól a templomban szlovák prédikátorok tartottak beszédeket, ezért szlovák templomnak is nevezik.

Szabadtéri Bányászati Múzeum

A várostól 1 km-re találhatók a középkori bányák, melyek szabadtéri múzeumként látogathatók. A maguk nemében ezek a legnagyobbak Szlovákiában, a kiállítások a felszín felett és alatt is sok érdekességet tartogatnak. A sok történelmi épület mellett a bányászathoz évszázadokkal ezelőtt használt eszközöket, szerszámokat is meg lehet nézni, a múzeum kitűnő lehetőséget kínál arra, hogy a középkori bányászok mindennapi munkájáról a leghitelesebben szerezzünk személyes tapasztalatokat.