Szlovénia középső részén, ahol a Posavsko dombjai lágyan gördülnek a Száva-folyó mindkét partján, ott találjuk az ország legkisebb régióját. Ma a Litija, Zagorje, Trbovlje és Hrastnik feletti dombok és hegyek a legkedveltebb kirándulóhelyek errefelé. Ezek a települések közel fekszenek a Szávához és az ország legfontosabb vasútvonalaihoz. Bányászati hagyományaikkal lépten-nyomon összetalálkozunk, az egyedülálló bányászkolóniák a régió több mint kétszáz éves bányászati tradíciójára emlékeztetnek. A múlt tanúi a Ravirski Múzeum néprajzi és a vadászati tárlatai is.
Zagorje pontosan a 15. hosszúsági körön fekszik, két patak torkolatánál. A 7000 fős város a késő bronz- és vaskorban is lakott volt, első írásos említése 1296-ból származik. 1755-ben fedezték fel a város környéki szénbányákat, amik hatalmas lendülettel indították meg Zagorje fejlődését. Egészen 1995-ig a szénbányászat volt a település és környékének legfőbb tevékenysége és bevételi forrása, míg végül az utolsó bányát is bezárták. A Medija-patak mentén 20 sziklapillér áll, melyeknek magassága 3 és 5 m között váltakozik, egy kis része szabadon megmászható. A patak melletti túraösvényen keresztül Izlake faluba juthatunk át.
A régió központja a 17 ezer fős Trbovlje, ahol három erőmű is működik. Közülük az egyik, a Trbovlje kémény 360 m-rel Európa legmagasabbja. A völgyben fekvő városban cementgyár is található, a bányászatnak itt is több mint két évszázados hagyománya van, melyről részletes ismertetést a bányászati múzeumban kaphatunk.
Trbovljeból gyalogos és kerékpárutak vezetnek a Kum-hegyhez, a Posavsko-dombok legmagasabb pontjához, mely 1220 m-en található. Az itt kirándulók számára ez a vidék fénypontja, gyönyörű kilátással a Mrizlica-hegyre, a Cemseniskara, a helyiek úgy mondják, innen a világ végére is ellátni. Az egyik legszebb ösvény a Cebulova dolina völgyön át vezet, varázslatos forrásokkal és a természet friss illataival teli vidéken.
Zasavska – ha lehet így fogalmazni – nem tartozik Szlovénia legboldogabb vidékei közé. Mivel települései szinte kivétel nélkül a bányászatból éltek, mely mára a múlté lett, ennek következtében egyre többen hagyják el a vidéket. Itt a legnagyobb az elvándorlás aránya az országon belül. Munka hiányában lakói más vidékeken keresik a jobb boldogulás lehetőségét.