A legjobb ellenpélda ennek megcáfolására az ország északnyugati részén fekvő Isztriai-félsziget egyik legkedvesebb városa, Rovinj.
Harmatcsepp alakú földnyelven csodálatos óváros terül el, melyet az 1700-as években kiépült „újváros” pasztell homlokzatú épületei ölelnek körbe. Egykori városmagja a szárazföldtől néhány méterre lévő szigeten alakult ki, ezt a későbbi századok folyamán erődszerűvé építették, utcái egyre sűrűsödtek, melyek mára fényesre kopott márványburkolatukkal szövevényes labirintust alkotnak.
Rovinj jelképévé vált a 60 méteres tornyával az egész város fölé magasodó Szent Eufémia templom. Az 1700-as években építették, de díszes, velencei stílusú barokk homlokzatát csak később kapta. A toronyba ingatag falépcső vezet, kizárólag azoknak ajánlott, akikben a tériszony szikrája sincs meg. Felérve a cseréptetetős házacskák kuszaságára és a mögöttük lévő öbölre tekinthetünk le.
A városban a dél-olasz vidékek hangulatához hasonló életképekkel találkozhatunk. Utcán focizó gyerekek, régi, fatáblás ablakokba kifeszített kötélen a száradó ruhák kavalkádja, hangos női pletykálkodás hallatszik a gyermeküket dajkáló nők csapataitól.
Aki látott már valódi mediterrán kikötőt, annak kétsége sem lehet afelől, hogy Rovinjé abszolút közéjük tartozik. Versenyre kelhet akár a francia riviéra szépséges tengerparti városkáinak kikötőivel, túlzás nélkül akár Saint Tropez-val is. Esti séták tökéletes célpontja, melyet az egész világból érkező turisták csodálnak, ahogy a lágy terrakotta és mustárszínű házak falait a lebukó nap sugarai festik még színesebbre. A vízen csendesen ringanak a jachtok, a parti kávézókban üldögélve beláthatjuk az egész kis öblöt.
Megnyugodni, kikapcsolni, feltöltődni lehet itt és látni, hogy a városi nyüzsgésből kiszakadva a világ ilyen is tud lenni. Ilyen zavartalan és idilli, Rovinjban, az Adria északi partjainál.
