Ausztria bővelkedik történelmi látnivalókban, városainak jelentős része gyönyörű óvárosokat, kastélyokat, rezidenciákat és pompás hivatali épületeket mondhat magáénak. Ezek árnyékában azonban régebbi korok emlékei bújnak meg, a rómaiak emlékét őrző egykori településeké, melyeknek maradványai Ausztria több vidékén is megtalálhatjuk, ha az ország ókori történelmének nyomába eredünk.
Aguntum
Kelet-Tirolban, Lienztől nem messze található Caludium Aguntum, ahol bepillantást nyerhetünk egy római város mindennapjaiba. A település az 1-2. században élet virágkorát, 612-ben rombolták le. Néhány évvel ezelőtt a területet megnyitották és feltárták, ma Aguntum szabadtéri múzeumként látogatható. Legkülönlegesebb eleme az átrium épülete, amihez hasonlót az Alpok régiójában még soha nem találtak. A város területén lévő fürdő romjai jelzik, hogy polgárai jómódban élhettek, volt mit megvédeniük a masszív városfallal és kapukkal. A helyben kialakított múzeumban kézműves tárgyakat, ruhadarabokat, érméket lehet megnézni, melyek még közelebb visznek a több ezer éves település életéhez.
Carnuntum
A Carnuntum Régészeti Park helyreállított és eredeti maradványokat is tartalmaz az egykor virágzó és stratégiai fontossággal bíró római településből. Meglehetősen nagy területen találhatók itt a látnivalók, a lenyűgöző romok egy helyreállított és teljesen felújított épület körül hevernek. Az épületben kiállításon mutatják be, hogy milyen volt az élet a római korban. Carnuntum a 15. légió szálláshelye volt, fénykorában 6000 katona állomásozott itt, Carnuntum pedig Felső-Pannónia központi települése lett. A 2. század elejétől Róma egyik legfélelmetesebb légiójának székhelye lett a város, ami egyre nagyobb jelentőséggel bírt, hamarosan a régió legnagyobb és legfontosabb városává vált. A Római Birodalom hatalmának gyengülésével a város jelentősége is hanyatlani kezdett, történetének a barbár támadások vetettek véget. A területet szépen rendbe hozták, a Carnuntum Régészeti Park nevezetes arról, hogy a lehető legélethűbben ismerteti meg a látogatókkal a rómaiak 4. századi mindennapjait.
Flavia Solva
Noricum tartomány egyik városa volt a Mura partján, a mai Wagna és Leibnitz városok közelében. Ez Stájerország egyetlen fennmaradt római kori települése. Plinius elbeszéléseiből tudjuk, hogy Flavia Solvát Vespasianus császár alapította az 1. században. Mivel a fő kereskedelmi utaktól távol esett, sosem bírt igazán nagy jelentőséggel. Csendes, de jómódban élő vidéki város volt, számos szoborral és kőből faragott emlékkel. A 5. század elején támadás következtében vált végleg elhagyottá. Feltárása az 1950-es években kezdődött, de gyakorlatilag semmire nem bukkantak a földfelszín alatt. A legtöbb római várossal ellentétben nem volt csatornahálózata és vízvezetéke sem.
Teurnia
A Karintia nyugati részén fekvő város történetéről viszonylag keveset tudunk. Nem volt saját helyőrsége sem, mert stratégiai szempontból nem jelentős helyen feküdt. Mivel távol esett a legforgalmasabb utaktól, a 3. századi markomann háborúk és támadások sem különösebben veszélyeztették. A település egy hosszúkás, elszigetelt dombon épült ki, a Lurnfelden, a Dráva partján. Az első ásatásokat a század elején kezdték meg, de ezek csak nagyon kevés információt szolgáltattak a császárkor korai és középső időszakáról. A császárkor későbbi szakaszából azonban már jóval több emléke maradt fenn, mely összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy Teurnia jelentősége ebben az időszakban nőtt meg. A város ekkoriban püspöki székhely volt, korai keresztény temetőjét és az 5. században épített temetőkápolnáját is feltárták.
Vindobona
Kelta település, később pedig római katonai tábor volt a mai Bécs területén. Egykori erődjének pontos helyét még nem sikerült beazonosítani, de a régészek feltételezik, hogy a modern Bécs városközpontjának közelében állhatott. Az első katonai település házait még fából építették, ahogyan az erődöket is abban a korban. Az 1. században ide telepítették át a 13. légiót, melynek erődje nagyjából 18 hektárt fedett le és egy egész komplexum volt. Az ásatások szerint a mai Hohe Markt legnyugatabbi részén volt a fórum, körülötte több hivatali épület maradványát is feltárták. A Herrengasse mentén valószínűsítik az egykori temető helyét. A 2. században az erődöt és a városfalakat már kőből építették fel, ezek több mint 6000 ember védelmét látták el. Vindobona légiósai nem éltek szegénységben, erről tanúskodik a luxus fürdőház is, ahova a vizet vezetéken keresztül, kb. 30 km-ről szállították.
Virunum
Karintiában, Zollfeldben létezett egykor a Claudium Virunum nevű római település, melyet Claudius császár alapított Noricum tartomány székhelyeként. Itt állomásozott a tartományi helytartó egészen a 2. század közepéig, ez ad magyarázatot a számtalan városi és tartományi funkcionáriusra, akiknek létezéséről a műemlékeken keresztül tudunk. Magyarázatot szolgáltat ugyanakkor Virunum páratlan kulturális életére is, ami Noricum valamennyi más települését túlszárnyalta. Innentől kezdve azonban hallgatnak az ókori források Virunum történetéről. Annyit tudunk, hogy helyőrsége és erődítménye nem volt, a markomann háborúk alatt pedig szerényen ugyan, de folyamatosan fejlődni tudott. Épületei között feltártak egy színházat is, ami egyedülálló az Alpok régiójában egykor létezett római városok között. Mivel területét később mezőgazdasági célokra használták, épülete nem maradt fenn, de számos környékbeli ház és templom falában megtalálták tégláit.
