Egyre több turista figyel fel gazdag történelmére, földrajzi sokszínűségére, lakóinak híres vendégszeretetére és nem utolsósorban arra, hogy a legkedveltebb üdülhelyekhez képest Portugália még mindig viszonylag olcsónak számít.
Autóval Portugáliába utazni jó választás, hiszen miközben egyik fontos látnivalótól a másikig autózunk, utunk számos rejtett szépség mellett is elvezet. Az ország északi részétől csupán 600 km-es út megtételével ejuthatunk a legdélebbi pontjáig. Különleges, keskeny alakja folytán tulajdonképpen egy rövid körutazás keretében egész Portugáliát felfedezhetjük.
Északon
A kultúra szerelmeseivel megeshet, hogy Portugália északi részéből nem is akarnak majd továbbmenni. Ez a vidék a kis ország történelmi központja, kápolnákkal, templomokkal, hegyek közt ülő várakkal. Nemcsak az első portugál király, I. Alfonz született a régió határain belül, Guimaraes-ben, de az utolsó királyi székhely is itt, Braganca városában volt.
Portugália északi részét három megye alkotja, Minho, Tras-o-Montes és Duoro. Mindegyik teljesen különbözik a másiktól, a vidéket eleve meghatározzák a kontrasztok. Más és más tájképek, más történelmi hagyományok, de mind ugyanolyan lenyűgöző és egyben érdekes.
Tras-o-Montes minden bizonnyal Portugália legtávolabbi, legelszigeteltebb része. Szélseperte területén szétszórva fekszik a viszonylag kevés falva és városa. Az ország észak-keleti csücskén, a spanyol határ mentén lévő kisvárosokat hagyományosan vastag gránit falakkal erődítették meg.
Ezzel szemben teljesen más képet nyújt a tőle nyugatra fekvő Minho hegyes-völgyes területe. A teraszos termőföldek és szőlőültetvények között Portugália történelmi szempontból legfontosabb városai, Guimaraes és Braga rejtőznek.
Az északi régió legdélebbi része a Duoro-folyó vidéke, Portugália leghíresebb bortermő régiója. A folyó nagyban hozzájárult az itteni városok gazdasági gyarapodásához, hiszen a folyón szállították a gazdag vörösborokat Porto kikötőjébe, ahonnan továbbadták őket a gazdag angol nemeseknek.
Észak-Portugáliában számos folyó fut és mind szerepet játszik a vidék gazdasági életében. Nemcsak a mezőgazdasági művelés szempontjából, de a szállítás, hajózás tekintetében is. Arról nem is beszélve, a turisták számára mennyivel élvezetesebb a folyóról felfedezni ezeket a csodás vidékeket.
Középső régió
Portugália középső régióját gyakran emlegetik az ország zöld szíveként is, hiszen a végeláthatatlan fenyő- és eukaliptusz erdőktől zöldell a táj. A középső vidéket Coimbra, Santarem, Aveiro, Leiria, Portalegre, Castelo Branco, Viseu és Guarda megyékalkotják. Itt ered az ország két legfontosabb folyója, a Mondego és a Zezere, melyek még a legforróbb nyarakon is zölden tartják a vidéket. A tájkép rendkívül változatos errefelé, Lisszabon és az Ezüst Part homokos strandjai és a Serra de Estrela hegyvonulat kiugró csúcsai teszik festőivé a vidéket. Legalább ugyanilyen változatosságot mutat a régió növény- és állatvilága. Különleges vadvirágok – orchideák, liliomok -, örökzöld paratölgyek, cserjék és fák borítják a területet. Élőhelye farkasoknak, a kihalófélben lévő ibériai hiúznak, rókáknak, vaddisznóknak, szarvasoknak és mongúzoknak.
Portugália szíve azonban nemcsak természeti értékekben gazdag, de emberalkotta remekművekben is. Történelmi szempontból fontos műemlékekből nincs hány a középső régióban, számos vár és templom található itt, melyek szorosan összefonódnak a keresztes lovagokkal. Ha nem is látogatunk el minden értékes épülethez, az UNESCO Világörökségei közé tartozó Krisztus Rendi kolostort (Convento do Cristo) Tomarban és a coimbrai egyetemet ne hagyjuk ki az utazásból.
Alentejo régió
Dél felé tartva áthaladunk az Algarve előtt fekvő Alentejo régión. Itt a zöld hegyek lassan dombokká szelídülnek. Az éghajlat sokkal forróbb és szárazabb errefelé, így zöldből fokozatosan aranyszínűre vált a táj. Portugália történelme során számos különböző civilizáció és kultúra birtokolta a vidékeket. Ők az ország valamennyi régióján rajta hagyták a kézjegyüket, így Alentejon is, ahol elsősorban az arab hódításnak maradtak nyomai. A régió egyik legkülönlegesebb történelmi látnivalója a megalit együttes, a Cromeleque dos Almendres, melyet a rómaiak megjelenése előtt többezer évvel építettek, feltehetően csillagvizsgálóként. A rómaiak emlékét több épületmaradvány is idézi, közülük a leghíresebb a Sao Cucufate Villa.
Alentejo Portugáliának közel az egyharmadát foglalja magában, ezzel együtt az ország talán legszegényebb régiójáról van szó. A teljes népességnek mindössze 7%-a él itt és vív harcot a mindennapos boldogulásért. Álmosnak tűnő tájai bájos, fehér kis falvakat rejtenek, az olajfaligetek, szőlőültetvények és a kisvárosok képe talán évszázadok óta semmit sem változott. Alentejo központja és legnagyobb városa Évora, mely az UNESCO Világörökségei közé tartozik. A környék és Portugália egyik leghíresebb településeként utazók tömegeit vonzza.
Délen – Algarve
Az autóutak északról Algarve tengerparti régiójába kanyarognak, elvisznek a világhírű strandokhoz és üdülőhelyekhez. Ez a vidék melegebb, mint a nyugati partvidékek és itt találjuk a legtöbb idegenforgalmi létesítményt, szállást, ahol az utazásunk végén stílusosan és kellemesen tölthetjük napjainkat. Partvidéke kicsit sem nevezhető szokványosnak, hiszen a kényelmesebbek számára ott van Vilamoura kikötője, tele luxusyachtokkal és exkluzív strandokkal, míg a kalandvágyók igényeit a kis öblök és a vad sziklákkal szegélyezett tengerpartok elégítik ki.
Algarve sokak kedvence, de legalább ennyien inkább elkerülik. Hogy ennyire megosztja az utazókat, annak egyetlen oka van: szépsége. Ez az, amitől nyaranta Algarve partjai annyira benépesülnek, hogy az már valóban kellemetlen lehet. A régió ilyenkor kevésbé emlékeztet arra a földi Mennyországra, amit a természet itt megalkotott, hiszen az óriási tömeg miatt ebből csak keveset érzékelhetünk. Mégis kétségtelen, hogy Portugália legnépszerűbb régiójáról van szó, amely a gyönyörű, homokos strandokon túl fehérre meszelt házakkal teli falvakat, kis középkori városokat, virágtakaróval borított dombokat is tartogat.
A macskaköves utcákkal átszabdalt és a karneválok királynőjeként is emlegetett Lagos, az erdős vidékre néző, csendes Monchique, a folyóparti Tavira és a régió fővárosa, az ízig-vérig portugál hangulatot árasztó Faro egytől egyig megérik a látogatást.
Ha ódzkodunk a tömegtől és a szezon legmagasabb árait is szeretnénk elkerülni, ne júliustól szeptember közepéig időzítsük ide az utazást.
