Budapest belvárosában a Pesti Vígadó kulturális és szórakoztató központ, valamint komolyzenei intézmény szerepét tölti be. Tervezését Feszl Frigyes kezdte meg 1858-ban. A romantikus stílusú, keleti hangulatot árasztó épület kiemelkedett a főváros összképéből és hamarosan Budapest kulturális életének centrumává vált. 1865 januárjában nagyszabású bállal nyitották meg a Vígadót. Belül Than Mór és Lotz Károly balladisztikus freskóit láthatjuk. Az épület szobrainak nagy része Alexy Károly szobrászművész alkotása. Elsőként itt halhatta a közönség Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című oratóriumát 1865-ben. Koncerttermében fogadásokat, bálokat, köszöntőket és komolyzenei előadásokat tartottak a 19. században. Hangversenytermében felléptek a legnagyobb hírű művészek, mint Camille Saint-Saens, Johannes Brahms, Claude Debussy, a karmester Bruno Walter és Herbert von Karajan, valamint Vladimir Horowitz, Emil Sauer és Arthur Rubinstein. Erkel Ferenc több alkalommal vezényelte itt a Pesti Vígadóban otthonára lelt Filharmóniai Társaságot. Az épület falán lévő tábla Bartók Béla fellépéseinek állít emléket. A II. világháború súlyos károkat okozott és a felújításra csak az 1970-es években került sor. A munkálatok 1980-ra fejeződtek be. Az újjászületett Pesti Vígadó az ország egyik legszebb kulturális központjává vált. A korábbihoz képest kisebb és jobb akusztikájú lett a hangversenyterem, mely Budapest egyedüli középkategóriájú koncertterme. Látványosan kialakított hangversenytermében 700, kamaratermében 200 néző tud helyet foglalni. Ez utóbbi kamarakoncertek, színielőadások és kulturális rendezvények helyszíne. A Vígadó Galéria a hazai kortárs képzőművészet egyik legjelentősebb kiállítóhelye. Az épületben banketteket, konferenciákat és fogadásokat is tartanak.
Pesti Vígadó
