Kelet-Anglia 19.400 km2-es területet foglal magában, benne Cambridgeshire, Norfolk, Suffolk, Essex, Bedfordshire és Hertfordshire megyéket. Történelmi jelentőségét tekintve Anglia csataterének is nevezhetjük, hiszen az évszázadok során számos véres eseményt és háborút átélt. Műemlékei és történelmi helyszínei mellett azonban a régió vidéki jellege és természeti szépsége a meghatározó.
Anglia második legnagyobb régiója ez egy nemzeti parkkal, több természetvédelmi területtel, elszórtan fekvő kisvárosokkal és mezőgazdasági településekkel, összesen 5,7 milliós lakossággal.
Orford Ness természetvédelmi terület
A suffolki partok egyik elszigetelt szakaszán találjuk ezt a gyönyörű területet, mely a hidegháborúban titkos katonai kísérletek helyszíne volt. Ma már a béke uralkodik a vidéken, melynek lagúnái, nádasai, iszapos és sós mocsarai ritka növény- és állatfajok élőhelyei. A park jelképe a panorámát tökéletesen kiegészítő piros-fehér csíkos világítótorony, melyet 1792-ben építettek, hogy a homokdűnés, kavicsos partok mentén biztonságosabbá tegyék a hajózást. Eredeti világítótestjei 1887-ben egy viharban odavesztek, de a torony a 20. században is folyamatosan működött. A két világháborúban megfigyelő állomásként használták, parafinnal működő világítását 1959-ben alakították át elektromossá, 1965-ben pedig teljesen automatizálták. A világítótorony az év nagy részében nem, csak különleges alkalmakkor látogatható.
Észak-Norfolki tengerpart
Anglia természeti örökségeinek részét képezi ez a partszakasz, ahova a legtöbb turista a népes madárkolóniák megfigyelése miatt érkezik. A területet számtalan turistaút szeli át, köztük az észak-norfolki ösvény, mely a közel kétezer éves római út nyomán halad. A természetvédelmi terület részét képezik a bájos falvak és kisvárosok, mint Clay-next-the-Sea a középkori virágzást idéző, 14. századi templomával és az öböl fölé magasodó, 18. századi szélmalmával. A vidék felfedezéséhez a legjobb kiindulópont Wells-next-the-Sea, ahonnan kisvasút indul délre, Little Walsinghamig. A középkorban ez a falu volt Anglia legforgalmasabb zarándokhelye. Az idelátogatók ma már csupán a zárda és két szent kút maradványait láthatják.
Kelet-Angliai mocsárvidék
Az a kevés, ami maradt a mocsarakból, csupán bepillantást enged abba, hogy milyen volt évszázadokkal ezelőtt ez az elhagyott vidék. A rómaiak idején a lápokban és a medencékben hajózni lehetett, halakban pedig olyan gazdagok voltak a vizek, hogy egy 12. századi leírás szerint aki először járt itt, nem győzött magához térni az ámulatból. A lápos vizekben a leggyakoribb halfajta az angolna volt, melyet nemcsak megettek, de fizetőeszközként is használtak. A bérleti díjakat, tartozásokat, a tizedet gyakran angolnával egyenlítették ki. A halak mellett azonban a madárvilág is mindig lenyűgözően sokszínű és hatalmas volt. A mocsarak lakói a nádat és a tőzeget betakarítás után eladták, ezek a természetes anyagok a középkorban a térség gazdaságában fontos szerepet töltöttek be, a velük való kereskedést a földesurak szabályozták. A rómaiak szabályozták ugyan a lápokat, kialakították a ma is létező, 140 km hosszú árkot, hogy medrükben tartsák őket, de addig nem jutottak el, hogy építkezzenek is a mocsarakba. Ez először a szászoknak sikerült, akik több kolostort húztak fel a láp szigetein. A 17. században kezdték meg a lápok lecsapolását, ami a helyiek ellenállásába ütközött, hiszen féltették hagyományos életmódjukat, melyeknek a vadászat és a halászat alapvető részei voltak. Végül kárpótolták őket és hatalmas területeket hódítottak vissza a mocsártól. Ám a tőzeges talaj hamar kiszáradt és elvesztette termőértékét, így mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná vált. A ma látható lápok elszigeteltségük miatt tudtak megmaradni, közülük egyik a Wicken-láp.
Wicken-láp
Anglia legrégebbi természetvédelmi területe, maradványa az egykor hatalmas kiterjedésű cambridgeshire-i lápvilágnak. 1899-ben ismerték fel természetvédelmi jelentőségét, tekintettel állat- és madárvilágára, a láprétekre és a nádasokra. Közel 5000 különböző állat-, rovar- és madárfajt azonosítottak a területen. Az 1820-as években Charles Darwin járt ide gyűjteni és tanulmányozni a bogarakat, napjainkban a látogatók többségét a helybeliek és az iskolások alkotják. A láp feletti tanösvény lehetővé teszi, hogy a vadvilágot a lehető legkevésbé háborgatva nézzék meg a vízi élőhelyeket a kirándulók. A látogatóközpontban egy kiállítás mutatja be a láp történetét és élővilágát.
Norfolk Broads Nemzeti Park
Ellentétben Anglia legtöbb nemzeti parkjával, a Norfolk Broads varázslatos vízivilága nem a természet műve. Mesterségesen jött létre annak következtében, hogy a középkorban a környékbeliek rendszeresen ásták itt a tőzeget. A vidéket számtalan perspektívából meg lehet csodálni, de a legjobb a vízen végigjárni. Napjainkban Nagy-Britannia egyik kedvenc nyaralóhelye ez, ahol a 200 km hosszan, megszakítás nélkül kanyargó folyókat, tavakat csónakok, kenuk, vitorlások szelik. A szárazföldön több kilométeren át futó gyalogösvények várják az amatőr és az edzett túrázókat, a gyerekek számára tanösvényeket alakítottak ki.
