Itáliai hangulat Svájcban: Locarno

Aki azt hiszi, olaszul kizárólag Olaszországban beszélnek, téved: van egy város Svájcban, melynek szintén ez a hivatalos nyelve. Azonban nem ez az egyetlen érdekesség a várossal kapcsolatban, hogyan is lehetne, mikor a világ minden tájáról egész évben folyamatosan érkező utazók hada találja Európa egyik legvonzóbb helyének.

Pálmafáival és évi 2300 napsütéses órával Locarno már a 19. század végén is vonzotta a mediterrán környezetbe vágyó északiakat. Svájc legalacsonyabban fekvő városa varázslatosan terül el Ticino kantonban a Lago Maggiore északi végén, régebbi részein domboldalon ülő, fényűző rezidenciákkal és szépen gondozott kertekkel. Locarno újabban kiépült részei sík területen, a gyors sodrású Maggia-folyó partját szegélyezik. A város az Alpok ölelésében különleges klímát élvez és főként ennek köszönheti, hogy Svájc turisztikai szempontból egyik legnépszerűbb városává nőtte ki magát. Ki tudna ellenállni a hegycsúcsok között virágzó mirtuszoknak, kaméliáknak, a füge-, gránátalma- és olajfák látványának egy főként hegyvidékeiről és síterepeiről híres országban?

Locarno már a rómaiak idején is felkapott üdülőhely volt, de a modern értelemben vett turizmusának kifejlődése a századfordulóra tehető. Ekkor, a Belle Époque idején épültek fel a város gyönyörű szállodái. A világtörténelembe az 1925-ben itt született nemzetközi egyezmény által írta be a nevét, ekkor kapta a Béke Városa elnevezést is.

Locarno óvárosában a lombard stílusú épületek és az érdekes templomok kisebb- nagyobb tereket ölelnek körbe, melyek szintén Itália hangulatát hozzák el a svájci földre. A város szíve a Piazza Grande, a fő tér, mely közvetlenül a pálmafás tóparti sétány mögött terül el. A Piazza Grande a helyiek mindennapjaiban is fontos szerepet tölt be, sokan napi sétájukat megtenni, míg mások nézelődni jönnek ide. A turistáknak szintén az egyik kedvenc helye a tér Locarnoban, hiszen itt érezni igazán a város lüktetését, itt lehet ízelítőt kapni a napi életritmusából. Minden év augusztusában a tér otthont ad a Nemzetközi Filmfesztiválnak és egy hatalmas szabadtéri mozivá változik. A Piazza Grande északi részén az árkádok alatt üzletek sorakoznak, melyekben éppúgy megtalálhatók a svájci, mint az olasz kézműves termékek, az antikvitások, de a milánói divat világából is színes kínálatot csempésznek ide a boltok.

A Piazza Granderól egy kis kanyargós út, a Francesco Rusca vezet az óvárosba. Itt áll a Castello Visconteo, a 15. századi, késő középkori kastély, mely a Milánót hosszú időn át kormányzó Visconti dinasztia rezidenciája volt. Az 1518-ban részben lerombolt épületben ma az április és október között nyitva tartó Helytörténeti és Régészeti Múzeum működik, benne bronz- és római kori kiállításokkal, a régióban feltárt leletekkel. A közelben áll a 12. században Umberto di Monserrato, a comoi püspök által felszentelt Chiesa di San Francesco, azaz a Szent Ferenc templom, mely egykor kolostori templomként működött, napjainkban pedig a német nyelvű közösség miséit tartják itt. Mai formáját a 16. században nyerte el, amikor jelentős átalakításokat végeztek rajta.

Locarno talán legfontosabb és nemzetközileg legismertebb látnivalója a Santuario della Madonna del Sasso, azaz a Szűz Mária szentély, mely a város felett faluban, Orselinában, egy erdős sziklán áll. A lelkes látogatók és elszánt zarándokok a 350 m magasan fekvő kápolnához vezető, 30-45 perces utat általában gyalog teszik meg, de a kevésbé edzetteknek rendelkezésükre áll a 15 percenként közlekedő sikló is. A szentélyt 1480-ban alapították, miután Bartolomeo da Ivrea szerzetes állítólag itt látta megjelenni Szűz Máriát. Az épületet 1616-ban átalakították, benne sok műalkotás látható, akárcsak a mellette létrehozott kolostori múzeumban, ahol a látogatók Raphael remekműveit is megnézhetik. Gyönyörű kilátás nyílik innen a Maggiore-tóra és Locarno háztetőire.

Ha már a város ilyen fantasztikus éghajlati adottságokkal rendelkezik, ügyesen ki is használja és ez a turistáknak csak a javára válik. Locarno gyönyörű kertekkel büszkélkedhet, mint a Kaméliás Park, ami valódi természeti csodája a környéknek a benne nyíló több mint 500 fajta kaméliával. A 30 virágágyás összesen több mint 10.000 km2-t fed le, a parkban két kis tó is található. 2006-ben hozták létre a Nemzetközi Kamélia Társaság Világkongresszusának alkalmából, megnyitása óta pedig nemzetközi attrakció lett. A kaméliák változatos fajtái gondoskodnak arról, hogy a virágzás a lehető legtovább tartson, így a látogatók 9 hónapon át gyönyörködhetnek bennük és sétálhatnak a kaméliák parfümfelhőjében.

A városnézés után a napot a legszebben úgy zárhatjuk, ha a kellemes időben teszünk egy kényelmes sétát a tóparton. A partmenti sétány panorámás, felejthetetlen kilátást nyújt a Maggiore-tóra, a Brissago-szigetekre és a környező hegyekre. Jól esik itt az édes semmittevés, az üldögélés egy csésze kávé mellett. A tóparti sétány teljesen sík területen halad végig, bejárni nem megerőltető, az utak kizárólag gyalogosok és kerékpárosok számára vannak fenntartva.

Locarno környéke bőven van annyira szép, hogy ne hagyja a turistát megelégedni a városnézéssel, felfedezésre csábítja még a túrázástól idegenkedőket is. A Maggiore-tó partját szegélyezi az ún. Gambarogno Riviéra, jellegzetes ticinoi falvakkal, sok zölddel, gesztenye ligetekkel, számos természeti szépséggel. Az enyhe éghajlatnak köszönhetően a térségben az éves átlaghőmérséklet 15 fok, nyaranta pedig a tó vízisportokhoz is ideális. De ez a Riviéra nem csupán a tóból áll, közelében hegyek emelkednek, mint az 1950 m magas Monte Tamaro vagy az 1710 m-es Monte Gambarogno. A régiót 201 km hosszan lehet bejárni a kijelölt túraútvonalakon keresztül, melyek közül az egyik a Ticino-folyó torkolatától kiindulva elvezet Magadino faluba, ahol csak madárból több mint 300 különböző fajta él és fészkel védett területen.