Egy érdekes tény a kengurukról az, hogy ezek az ausztráliai erszényesek különleges mozgásformájukkal, az ugrással közlekednek, amely rendkívül energiatakarékos a számukra. A kenguruk hátsó lábuk erőteljes izmait és hosszú ínszalagjait használják arra, hogy nagy távolságokat gyorsan és hatékonyan tegyenek meg. Egyes nagyobb fajok akár 9 méteres ugrásokat és 70 km/h sebességet is elérhetnek, ami igazán lenyűgöző a száraz, kiterjedt ausztrál tájban való mozgáshoz.
Egy másik érdekesség a kenguruk kalóriatakarékos szaporodási stratégiája. Ezek az állatok képesek az úgynevezett embriódiapauzára, ami azt jelenti, hogy az anyák késleltethetik a megtermékenyített petesejt beágyazódását és növekedését kedvezőtlen környezeti feltételek esetén. Így az anyakenguru várhat addig, amíg az időjárás és az élelemellátás megfelelővé nem válik az utód kihordásához és felneveléséhez. Ez az adaptív szaporodási technika hozzájárul a kenguruk túléléséhez az ausztrál táj kiszámíthatatlan éghajlati viszonyai közepette.
