Egy érdekes tény a kacsákról az, hogy képesek többféle hangot kiadni, nem csupán a jól ismert „hápogást”. Az egyes kacsafajok különböző hangokat produkálnak, és ezek a hangok gyakran specifikus funkciót látnak el, például riasztásként, párkeresés során, vagy amikor a kacsák közötti kommunikáció szükséges. Az ilyen sokszínű hangrepertoárjuk nemcsak szórakoztató, de a túlélésükhöz is hozzájárul, mivel segítik őket a csoportokban való hatékony együttműködésben és a ragadozók elkerülésében.
Egy másik érdekesség a kacsákról az, hogy a hápogásuk különleges akusztikai tulajdonságokkal bír. Egy közismert, de nem helytálló mítosz szerint a kacsa hápogó hangja nem visszhangzik. Valójában a kacsa hápogása éppen úgy képes visszhangot kelteni, mint bármely más hang, azonban a visszhangot nehezebb észlelni a hápogás akusztikai jellemzői miatt. A hápogás azon frekvenciatartományokba esik, amelyek nem mindig keltenek könnyen hallható visszhangot az adott környezetekben, így a kacsa hangjának visszaverődése gyakran elnyomottabb.
