A hosszú, keskeny földnyelv Marmaristól 100 km-re nyugatra, az Égei- és a Földközi-tenger közt fekszik. Egyszerűsége, érintetlensége, eldugott öblei egyre többeket csábítanak ide. Nem a tömegturizmus központja, de a félsziget mégis népszerű és ismert üdülőhely, ennek megfelelően virágzó yacht forgalmat bonyolít és szolgáltatásaival gondoskodik a maradéktalanul kényelmes és kellemes nyaralásról.
Hisarönüből Datca felé a szűk, kanyargós út mentén bármerre nézünk, elkaphatjuk a türkizkék tenger csillogását, a fenyő borította vízmosásokat és a félszigeten lévő, néhány apró falu látképét. Datca felfedezésének legjobb módja, ha az öblöket vitorlással járjuk körbe. Akár minden este máshol köthetünk ki és élvezhetjük a komfortos hoteleket, a helyi konyhát és természetesen a mindenütt jelenlévő török vendégszeretetet.
A Datca-félszigeten találjuk Knidos ókori városát. Bár a romoknak csak egy részét sikerült feltárni, így is csodás látványt nyújt. A település híres a 4. századi Aphrodité szoborról, valamint az i.e. 350 tájáról származó, első ismert napóráról, melyet egy márványtömbből faragtak ki. Knidos nagyjából egy órányi autóútra van Datca városától, közelében több gyönyörű strandon is kellemesen tölthetjük az időt.
Datca városa a félsziget közepe táján fekszik, hegyes, fenyő- és eukaliptuszerdőkkel borított vidéken, idilli környezetben. Élénk kis kikötőváros, mégis csendes hely. Akik szeretik a festői tájakat és a nyüzsgéstől elzárt, nyugodt pihenést, itt megtalálják számításukat. A város központja néhány km-re a partoktól, a szárazföld belsejében épült ki. Óvárosa leginkább egy kis török faluhoz hasonlít, ami kellemes meglepetés Datca újabb, modern részei után. A város viszonylag élénk éjszakai életet él, naplemente után sem kell magunkra zárnunk unottan a hotelszoba ajtaját, válogathatunk az esti programlehetőségek közül. A házak többségét még azok a görögök építették, akik az 1923-as lakosságcseréig éltek itt. Eredeti stílusukat a visszafogott felújításoknak köszönhetően sikerült szépen megőrizniük. A város és környéke híres a mézről, a manduláról és a halról. Tavasszal öröm körbenézni a vidéken, amikor virágzó mandulafák tarkítják a tájat, míg csak a szem ellát. A termés betakarítása pedig éppen a főszezonra, augusztus-szeptember környékére esik.
A vidék látnivalói közé tartozik Törökország egyik legszebb és legkevésbé modernizált része, a Loryma-félsziget. Az egész terület gyéren lakott és turizmusnak szinte nyoma sincs. Robusztus csúcsok és mély völgyek, árnyékos olajfa- és fenyőerdők ölelik körbe az álmos kis falvakat. Az élet itt éppen úgy megy, mint több száz vagy akár ezer évvel ezelőtt. Az ókorban Lyroma kikötőjét elsősorban nem kereskedelmi, hanem vallási célokra használták. A kikötő bejáratánál épült pompás erődje ma is áll. Az öböl nyugati oldalán találunk néhány éttermet, de ezeken kívül semmilyen modernkori létesítmény nem épült a félszigeten.
Az akár 1400 m-t is elérő hegyek lábánál számtalan öbölben fürdőzhetünk, szörfözhetünk vagy búvárkodhatunk, de a vadászat is népszerű a félszigeten. Éjszakánként vaddisznóhajtások indulnak, amire a turistákat is örömmel várják. Datca környékén három kis strand van és számtalan közeli öböl, melyek a városból gyalog néhány perc alatt elérhetők.
A Datca-félszigeten nincsenek metropoliszok és üdülőparadicsomok, viszont egy testet-lelket kényeztető nyaraláshoz minden feltétel adott.
