Anglia műemlékek tekintetében szinte végtelen kínálattal várja a turistákat. Érdekes helyszínei egészen a történelem előtti időktől kezdve megtalálhatók szerte az országban. Történelmi terek, épületek, szobrok, templomok, emlékművek mutatják be Anglia különösen változatos múltját. Az utazás során bármerre is járjunk az országon belül, nem kell sokáig keresgélnünk, hogy rájuk találjunk, gyakorlatilag mindenütt, még a legváratlanabb, Isten háta mögötti helyeken is felbukkannak, a nagyvárosok pedig százával tartogatják őket.
Wellington-diadalív
Londonban, a Green és a Hyde Park között áll a VI. György által 1825-ben felállított emlékmű. A briteknek Napóleon seregei felett aratott győzelme előtt tiszteleg. A diadalív eredetileg nem ezen a helyen állt, de 1882-ben az út kiszélesítése miatt át kellett költöztetniük. Ekkor került le róla Wellington szobra is és helyére a világ legnagyobb bronz szobra, egy quadriga került. A látogatók a diadalív belsejében három szintet járhatnak be és kiállítást nézhetnek meg az emlékmű történetéről. A tetején lévő teraszról rá lehet látni a Királyi Parkokra és a Parlamentre is.
Avebury kőkör
Avebury faluban található a világ egyik legnagyobb neolitikus műemléke, melynek korát nagyjából 5000 évre becsülik. Az UNESCO Világörökségek közé tartozó helyszínen a látogatók sokkal közvetlenebbül szerezhetnek benyomásokat erről az ősi és misztikus alkotásról, mint pl. Stonehenge-ben, hiszen akár meg is érinthetik a hatalmas tömböket. A közelben lévő kis múzeumban és látogatóközpontban a kőkör környékén feltárt leleteket is meg lehet nézni.
Millenium-híd
A gyalogosok számára készült függőhíd a Temze-folyó felett ível át. Tervezésére és megépítésére versenyt hirdettek 1996-ban, a győztes konstrukciót láthatjuk a szokatlanul kialakított híd képében. A hidat 2000-ben nyitották meg, 80-100 ezer ember haladt rajta keresztül, hogy kipróbálják és a hibái hamar ki is ütköztek. A nagy forgalom miatt a híd túlságosan mozgott, a mérnökök ezért lezáratták és elvégezték rajta a szükséges javításokat. Ma már a tengeribetegség veszélye nélkül lehet sétálni a Millenium-hídon.
Lord Leycester kórház
Kórházként soha sem működött, de régen a kórház elnevezést azokra a karitatív intézményekre használták, ahol a nincsteleneket és az időseket gondozták. A jelenleg nyugdíjas otthonként működő épület a 14. századból származik, magában foglalja a 12. századi Szent Jakab kápolnát is. Közel 200 éven át ez volt a warwicki céhek központja. I. Erzsébet uralkodásától kezdve a szolgálatukat letöltött katonák és feleségeik számára szolgál otthonként.
Klevei-i Anna háza
VIII. Henrik negyedik felesége, 1540 januárja és júliusa között Anglia királynéja volt Kleves-i Anna, bár házasságukat soha nem hálták el és Annát meg sem koronázták. A királytól kapott járandóságból élete végéig úri életmódot folytathatott és tőle kapta ezt a Kelet-Sussex-ben álló házat is. A 15. századi, favázas épületben a látogatók korabeli bútorokat, kézműves tárgyakat, konyhai berendezést nézhetek meg. A ház nyitva áll a látogatók előtt, esküvőknek, rendezvényeknek is népszerű helyszíne.
Blackpool-torony
A Lancashire-ben, a strand mellett 1894-ben felépített torony ikonikus nevezetessége a vidéknek. Az Eiffel-torony mintájára készítették, bár azzal ellentétben a Blackpool nem szabadon álló. 1897-ban tűz ütött ki a toronyban, melynek füstjét 80 km-ről is látni lehetett. Mivel a felújítást nem kezdték meg azonnal, korrodálódni kezdett, néhány év múlva felmerült a lebontásának lehetősége is. 1921-1924. között azonban helyreállították, a II. világháború idején radar állomásként használták. A 158 m magas torony egy komplexum részét képezi, ahol kalandpark, hatalmas, fedett játszótér is található. Kilátója 110 m-es magasságban van, tiszta időben innen még Észak-Wales is látható.
Wroxeteri római város
Viroconium Cornoviourm néven 58-ban alapították a rómaiak a ma Wroxeter falu területén található települést. Egy erődből nőtte ki magát virágzó várossá, fénykorában ez volt a negyedik legnagyobb római település Britanniában, népessége meghaladta a 15 ezret. A régészeti feltárások felszínre hozták ma is lenyűgöző romjait, köztük fürdők, templomok és házak maradványait. A helyszínen múzeumban lehet megnézni az itt talált leleteket.
Gainsboroguh középkori falu
Lincolnshire-ben található Anglia 3000 elhagyott középkori falvából a legjobb állapotban fennmaradt Gainsthorpe. Dokumentumok szerint 1208-ban a falunak temploma és szélmalma is volt, utoljára 1383-ban tudósítanak létezéséről a források. A település elrendezése tipikus középkori jellegzetességeket mutat, épületei közül 30 vagy még több ma is tisztán kivehető. Többségében 1-2 házas szobák, illetve csűrök voltak ezek. A helyszínt gyalogosan lehet bejárni.
Albert emlékmű
Viktória királynő szeretett férje emlékére emeltette a londoni Kensington kertekben álló emlékművet. Albert herceg 1861-ben, mindössze 42 évesen halt meg tífuszban, tiszteletére Sir George Gilbert a gótika újjáéledése jegyében tervezte meg a műemléket, melynek avatására 1872-ben került sor. A több mint 50 m magas alkotás 10 év alatt készült el, a rajta látható márvány szobrok Európát, Ázsiát, Afrikát és Amerikát szimbolizálják, feljebb a kézművességet, a kereskedelmet, a mezőgazdaságot és a mérnöki munkát megtestesítő alakok láthatók. Az emlékmű széles alapját ünnepelt festők, költők, szobrászok, zenészek alakjai fonják körbe, emlékeztetve Albert művészetek iránti rajongására.
Londoni fal
A rómaiak által Londinium körül épített erőd maradványa a fal, mely a 2. század végéről, 3. század elejéről származik. Londinium a Temze-partján fekve stratégiai jelentőséggel bírt, ezért a rómaiak a falat tovább erősítették a 4. században. A fal megerősítése az egyik legnagyobb projektje volt a rómaiaknak, amibe belefogtak, mielőtt 410-ben elhagyták Britanniát. Eredeti állapotában több mint 5 km hosszú, 2-3 m vastag, 6 m magas volt és egy 130 hektáros területet zárt körbe. A falon több kapu is volt, közülük némelyik a városba, több pedig fontos római utakhoz vezetett a városon kívül. A középkorban ezek a fala jelezték London határait, napjainkra csak töredékek maradtak fenn belőle.
Bircham szélmalom
George Humphrey építette 1846-ban a Norfolk szívében álló szélmalmot. 1916-ig folyamatosan használták, 1922-ben zárták be, majd 1939-ben a királynő vásárolta meg, ekkor a Sandringham birtok része lett. 1977-ben indult meg a helyreállítása, napjainkban ez az egyetlen látogatható szélmalom az országban, ami most is üzemképes. A látogatók öt emelet magasságba mehetnek fel és nézhetik meg, ahogyan szeles napokon a szélmalom működésbe lép.
