A varázslatos Goricko Tájparkban

Goricko Szlovénia legészakibb sarkában fekszik, része a Mura bal partján elterülő Muravidéknek. Mivel ez az országnak az egyik legkevésbé fejlett régiója, az utóbbi években az állam is nagyobb figyelmet fordít felzárkóztatására.
Goricko egy idilli tájpark, melyet három másik tájpark zár körbe: az ausztriai Naturpark Raab, a magyar Őrségi Nemzeti Park és a Kerka-mente Natúrpark. Az ötlet, hogy egy háromnemzetiségű tájparkot hozzanak létre azon a területen, ami szerencsésen megmenekült az iparosodástól, az 1990-es évek elején született.

A tájparkok lágyan gördülő dombjainak lábainál rejtőzik az egykori Pannon-tenger, ezért szinte mindenütt többmillió éves fosszilis kagylókat láthatunk. Ma Goricko területén viszonylag sok külföldi él, akik elhagyott tanyákat építettek újjá és keltettek újra életre. Egyesek végleg ideköltöztek, míg sokan nyaralónak használják ezeket a régi házakat, megint mások vendégfogadókat nyitnak, ide várják a természetszerető turistákat.
Goricko egy valóban idilli tájpark, mely tökéletesen alkalmas a falusi turizmus kiteljesedéséhez vagy akár művésztelepek létesítéséhez. A házakban kemencében sült finomságokat kínálnak a látogatóknak, akik itt töltik az éjszakát is, télen a hagyományos szlovén cserépkályhánál melegedhetnek, kikapcsolódásként pedig golfozni is lehet. A hagyományos termékeket, mint amilyen a házilag sajtolt tökmagolaj is, szuvenírként vihetik haza a látogatók.

Goricko Prekmurje régió, azaz Muravidék északi része. Ebben a régióban él a szlovéniai magyar kisebbség szinte 100%-a. A helyiek úgy tartják, az állam mindig is figyelmen kívül hagyta ezt a területet és annak lakosait, való igaz, hogy Szlovénia többi részéhez fűződő köteléke a történelem során mindvégig lazább volt, mint a többi régiónak. Napjainkra azonban a gyakran szegénység által kísért múlt viszonylag könnyű boldogulási lehetőséget teremtett az itt élők számára. A gazdálkodók mára vállalkozók lettek és munkájukból szépen élnek, a hatalmas gazdaságok pedig sokak számára jelentenek biztos jövedelmet.

Aki ellátogat Gorickoba, szinte biztos, hogy nem hagyja ki Grad falu háromszög alakú várát sem, mely 365 szobájával a legnagyobb vár Szlovéniában. Alapításáról annyit tudunk, hogy a 11. században már biztosan állt. Úgy tartják, a lovagok átmeneti szállásnak építették, a feltárt leletek pedig azt mutatják, hogy utánuk magyar feudális urak birtokába került. A II. világháború idején egy darabig a szovjet katonák állomásoztak benne, később pedig szegény családok húzták meg magukat falai közt, egészen addig, míg a felújítás el nem kezdődött. Most a várban egy információs központ ad részletes tájékoztatást és egy kiállítás keretében is megismerhetjük az épület és a vidék történelmét. A vár pincéjében hagyományos prekmurjei borokat kóstolhatunk, a gyönyörű termekben pedig esküvőket tartanak. A várhoz számos legenda kapcsolódik, az egyik egy aranykoronát viselő sárkányról szól, aki állítólag a várban lakott. Sokan úgy tartják, hogy a vár mögötti udvar alatt a mélyből energia sugárzik, egyesek viszketésről, mások melegség érzéséről számoltak be az udvaron állva. Mindezt elnyeli egy csodálatos angolpark, melyet szokatlan fafajokkal ültettek tele.

A Goricko Tájpark történelmi szempontból is gazdag régió, ahol az ősi urnás temetkezés nyomait is megtalálták. A rómaiak, a szlávok, a németek, a magyarok és a törökök is rajta hagyták kézjegyüket a vidéken, mely ennek is köszönheti változatosságát, sokszínűségét.
A 462 km2-es területen fekvő park összesen 90 falut és 23.000 lakost foglal magába. Bár a vidéket gazdasági szempontból elmaradottnak titulálják, sok téren kiütközik, hogy ez a viszonylagos elmaradottság nem feltétlenül jelent hátrányt. A régió mezőgazdasági jellege, a szőlők, gyümölcsösök, rétek és mezők, termőföldek mozaikszerűen díszítik a tájat, harmonikusan egybefonódnak a falvakkal, kisvárosokkal és tökéletesen kiegészítik azokat. Mivel a talaj nem volt túl termékeny, a helybeliek leleményességére is szükség volt ahhoz, hogy a gazdálkodás megindulhasson. Megtanulták, hogyan hasznosítsák a földet, a napfényt, a csapadékot. A természet és az emberek itt évszázadok óta szimbiózisban élnek és együtt egy változatos kultúrtájat alkotnak. Még mindig elég hely van a gazdálkodáshoz és a helyiek azt mondják, minden háznál legalább egy kis szőlőnek lennie kell, ahol a saját bor megterem. Az itteni gyümölcsösök már a középkorban híresek voltak, a nemesített fákon ma is több százféle gyümölcs terem. Egyes helyeken a régi paraszti építészet emlékei is fennmaradtak, valamint olyan kézműves hagyományok, melyek az ország többi részéről már eltűntek. Ez a harmonikus táj mindenkit felfedezésre csalogat a patakok mentén, az erdős hegygerinceken, a lejtős hegyoldalakon. Az érdeklődőket régi malmok, nádfedeles gazdasági épületek fogadják, a vidéki idillre a hagyományos ízek teszik fel a koronát.