Egy érdekes tény a középkori parasztokról az, hogy a 13-14. században valójában nem dolgoztak annyit, mint azt ma gyakran gondolnánk, és sokkal több szabadnapjuk volt, mint a mai munkavállalóknak. A középkori Európában a mezőgazdasági munka szezonális jellegű volt, és a munkaidő jelentős mértékben függött az évszakoktól és a termény betakarításának időszakától. Az olyan időszakokban, mint a téli hónapok, a munkaterhelés sokkal alacsonyabb volt.
A középkori parasztoknak számos vallási ünnepnapjuk és szent napjuk volt, amelyeken tilos volt dolgozni. Ezek a szabadnapok a keresztény naptár fontos részét képezték, és a templom által elrendelt ünnepek, mint például a karácsony, a húsvét, a pünkösd és számos szent ünnepe biztosította a munkaszünetet. Egyes becslések szerint a középkori parasztok akár 80-100 napot is pihenhettek évente, ami jóval több, mint a modern nyugati társadalmakban megszokott munkaszüneti napok száma. Ez a bőséges pihenőidő hozzájárult ahhoz, hogy a középkori parasztok életében a munka és a szabadidő közötti egyensúly harmonikusabb legyen, mint a mai, sokszor túlhajszolt munkarendben élő munkavállalók esetében.
