Egy érdekes tény a 19. századi amerikai kórházak gyakorlatával kapcsolatban az, hogy az újszülötteket és csecsemőket minimális vagy zéró fájdalomcsillapítással műtötték, és csak izomlazítót kaptak, hogy mozdulatlanok maradjanak. A tudományos nézetek szerint ugyanis akkoriban úgy vélték, hogy az újszülöttek idegrendszere még nem elég fejlett ahhoz, hogy fájdalmat érezzenek vagy emlékezzenek rá. Ezért úgy gondolták, hogy nincs szükség érzéstelenítésre, és ezzel elkerülhetik a fájdalomcsillapítók mellékhatásait is. Műtéti beavatkozásoknak, például hasi vagy mellkasi operációk során, a babák totálisan éberen, ám mozgásképtelenül szenvedték végig a procedúrát.
A gyakorlat az 1980-as évek közepéig folytatódott, amikor egy nő országos kampányt indított, miután megtudta, hogy koraszülött gyermekét érzéstelenítés nélkül operálták meg. Az ügy óriási botrányhoz vezetett, és kiderült, hogy sokan ennek ellenére is folytatták ezt a gyakorlatot, annak ellenére, hogy egyre több kutatás bizonyította, hogy a csecsemők nagyon is érzékelik a fájdalmat. A 80-as évek végére teljesen felülbírálták a korábbi álláspontot, és azóta az új protokolloknak megfelelően minden csecsemőt, beleértve a koraszülötteket is, teljes körűen érzéstelenítenek. Az évek során bebizonyosodott, hogy azoknál az egyéneknél, akiket csecsemőkorukban érzéstelenítés nélkül operáltak, gyakran alakul ki poszttraumás stresszbetegség, mutatva, hogy az átélt gyötrelem hosszú távú hatással is bírhat.
