Olaszország egyik legkisebb régiója szalagszerűen húzódik Franciaország határáig, a Földközi-tenger partján. Hegyek választják el a szomszédos Piedmont, Emilia Romagna és Toszkána tartományoktól. Aki még soha sem járt itt, valószínűleg az is látta már az országnak ezt a részét, ha máshol nem, filmeken, amint a dúsgazdagok luxus autóikba pattanva utaznak át tájain Monte Carloból Róma felé menet. Mint Olaszország vidékeinek nagy része, Liguria is nagyon változatos. Tengerpartján hasonlóan Monacohoz és Cannes-hoz a belle époque stílusában épült villák állnak, százával sorakoznak a homokos strandok, festői öblök és sziklás barlangok. Ugyanakkor itt található az ország legnagyobb kereskedelmi kikötője, a partoktól távolabb pedig buja erdők zöldellnek, citromfa ligetek, gyógynövények, fenyveserdők és mandulafák illatát hozza a friss szellő. Teraszos hegyoldalain olajfák nőnek, a belőlük sajtolt olaj még finomabb, mint a toszkán vidékekről származó. Akár autóval, akár vonattal vágunk neki az útnak, a ligur partok örökre a szívünkbe lopják magukat.
Liguria fővárosa Genova, amit gyakran neveznek Olaszország leghangulatosabb városának is. Óvárosa lenyűgöző, sokak szerint a világ legkuszább, legkanyargósabb, legösszefüggéstelenebbül kialakított városközpontja. Genova Olaszország legnagyobb tengeri kikötője, csodálatosan eklektikus etnikumok, kultúra és a légkör tekintetében is. Régi városközpontjában 16-17. századi paloták idézik fel Genova fénykorát, amikor tehetős kereskedő családok éltek itt, otthonaikban ma múzeumok és galériák engednek bepillantást a város múltjába és élnék művészeti életébe. Az óváros két állomás és a vízpart közti része nem mondható éppen rendezettnek, sem bizalom gerjesztőnek, sokkal inkább sötét és veszélyesnek tűnhet egy turista számára. Ugyanakkor itt zajlik igazán az élet, a régi palotákban lévő élelmiszerboltokból ki-be járnak a vásárlók, a designer bútorokat áruló üzlet mellett ácsműhely zajai szűrődnek ki az utcára, mindenütt emberek nyüzsögnek, akik a tankönyvekből olaszt tanult külföldiek számára érthetetlen, a portugált, a nápolyi és a calabriai dialektust is magába olvasztó nyelvjárást beszélnek.
San Remo az olasz riviéra egyik gyöngyszeme, mely virágkorán már jó 60 éve túl van ugyan, mégis napjainkban is az olasz partok egyik legsikkesebb városának számít. Ez Olaszországban a szerencsejáték fővárosa, egyben a virágok városa is, melyek nyáron gyönyörűvé varázsolják az utcákat. A 19. század közepén mágnesként kezdte el vonzani Európa uralkodóit, de Alfred Nobelnek is volt itt egy villája. A fényűző részletek mögött San Remonak van egy kevésbé ismert és látogatott óvárosa kanyargós utcákkal.
Albenga az egyik legvonzóbb kisváros a ligur partok mentén. Régi kikötő, melynek torkolata már feltöltődött, de Albenga múltjának nyomait az óvárosban álló középkori falak még mindig őrzik és jól látható az eredeti római település rácsos szerkezete is. A város központja a Piazza San Michele, ahol az elegáns katedrális is áll. Ennek nagy része a 11. században épült, a 14. században kibővítették. Nem messze tőle található a Museo Civico Ingauno, ahol számos római emlék látható, köztük egy eredeti mozaikpadló.
Liguria Genovatól keletre eső felében a jóval tagoltabb partokkal rendelkező Riviera di Levante terül el. Sokak szerint szebb is, mint a nyugati tengerpart, de arra biztosan nem alkalmas, hogy egy mindentől távoli, félrevonulós nyaralást töltsünk el itt. Városainak hangulatát az elmúlt 30 évben a turizmus nagy mértékben megváltoztatta. Az egykor halászatból és korall halászatból élő települések ma már tárt karokkal várják a turistákat. Mélykék tenger, Olaszország néhány legexkluzívabb szállodája, a világhírű Portofino és a Cinque Terre, az olajfaligetekkel és fenyvesekkel benőtt, sziklás öblök vidéke ez, mely nem csak költőket, írókat és festőket inspirál már régóta, de a turisták számára is ellenállhatatlan.
A Portofino körüli hegyes-sziklás területen lehet a legszebb túrákat tenni Liguriában. 612 m-es magasságával a Monte di Portofino már elég magas ahhoz, hogy izgalmas legyen rá felmenni, ugyanakkor mégsem annyira magas, hogy hegymászói tapasztalatra vagy edzettségre legyen szükség a túrázáshoz. Az itt futó túraútvonalak egyes pontjáról a kilátás az öbölre lélegzetelállító. Nem sok turista járja ezeket az ösvényeket, talán azért, mert a kezdeti szakaszaik viszonylag meredekek és sokakat elrettentenek, de később megszelídülnek és bejárni őket tulajdonképpen egy hosszabb sétának megfelelően veszi igénybe az energiát.