Egyszerűen butaság lenne azt mondani – bárhol járunk is a világban -, hogy ez vagy az a hely a leghangulatosabb. Hogy mi fog meg minket legjobban, annak nincsenek szabályai, nincs mértékegysége. Horvátországon belül is szinte bármelyik tengerparti településről – nagyvárosról vagy kis falucskáról – elmondható, hogy olyan idilli, mintha egy mesebeli történetből merített ötlet alapján, nagy gonddal és figyelemmel a részletekre építették volna fel minden egyes kis házát és mintha még az öblöket, a tenger színét, a hegygerinceket is aprólékos műgonddal tették volna pont a tökéletes helyre.
Mégis van egy hely, amire én azt mondanám, hogy a leghangulatosabb. Na jó, megállapodhatunk abban, hogy egyike a leghangulatosabb helyeknek Horvátországban. Ha pontosan meg kéne indokolnom, hogy miért, csak mesélni tudnék, felsorolni mindazt, ami számomra varázslatos ebben a kis településben, de igazi érvekkel mégsem szolgálhatnék, hiszen nagyon valószínű, hogy nem tudnék olyan részletet említeni, ami más horvát városkában ne lenne megtalálható.
Cres valahogy mégis más. A városka a maga 1800 körüli állandó lakosságával a Cres-sziget központját, “fővárosát” jelenti. A központi szerepe ellenére mégis meg tudott maradni annak a kis halászfalunak, ami az ókorból és a középkorból származó arcát máig képes őrizni. Cres városka és maga a sziget is Horvátországnak a turisták által egyik legkevésbé látogatott része. Ez nem is akkora baj, hiszen így tud továbbra is megmaradni számos természeti értéke, a gyógynövényektől illatozó lankái, buja növényzete. Az ország egyik legtermékenyebb vidékén járunk, ha itt kirándulunk. Középkori emlékei a 15-16. század óta lengik be romantikus hangulatukkal a várost. Bár a turizmusra szükségszerűen itt is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, a Cres mégsem a zsúfolt strandoktól és a belvárosi bazároktól hangos.
Kicsit mintha magányos lenne, hiszen jóval csendesebb életet él, mint az Adria többi városa. Mégsincs egyedül, a helyiek büszkék a kis ékszerdobozukra, féltve vigyázzák. A világ más tájáról érkezőket is hamar elvarázsolja, egyre több külföldi – főként angol és észak-európai – dönt úgy, hogy miután megismerték ezt a mesés kisvárost, már nem akarnak máshol élni.
A szerelembe esés valószínűsége tehát elég nagy. A csalódásé viszont szinte kizárt. Igaz, hogy a nyaralás végeztével legtöbbünk kénytelen otthagyni Crest, ám ő hűségesen, örök pompájában jövőre is várni fog ránk.
