Egy érdekes tény, hogy bár manapság a teát főként filteres formában árulják világszerte, beleértve Angliát is, ahol a teakultúra különösen erős, a teafilter valójában egy viszonylag új találmány. Az indiai gyarmatokból származó tea már a 17. századtól kezdve özönlött Angliába, de a teafilter csak az elmúlt száz évben vált elterjedtté. Még az 1950-es években is mélységes megvetéssel néztek rá az igazi angol teafogyasztók, akik ragaszkodtak a hagyományos teafőzési módszerekhez.
A 18. század végén, amikor a zöld tea helyett a fekete tea vált népszerűvé Angliában, megszokottá vált tejet adni a teához. Ez a változás szükségessé tette egy olyan teafőzési módszer kifejlesztését, amelynél a tealevelek nem maradnak a csészében. Így született meg a teatojás: egy kis, üreges fémgolyó, amit megtöltöttek teakeverékkel, és a forró vízbe merítettek. Ez a módszer roppant kényelmes volt, hiszen megkönnyítette a teafőző edény és a csészék tisztán tartását.
A teafilter feltalálása 1908-ban történt, amikor egy New York-i teakereskedő, Thomas Sullivan, előre kiporciózott teakeveréket kezdett árulni kis selyemzacskókban. Azonban a vásárlók nem értették, hogy a teakeveréket át kellene tölteni a fémtojásba, így egyszerűen a selyemzsákot dobták a forró vízbe. Sullivan rájött, hogy véletlenül feltalálta az egyszer használatos teafiltert, amikor a vásárlók arra panaszkodtak, hogy a selyemzacskók könnyen megsérülnek.
Az 1920-as évektől kezdve a teafilterek tömegtermelésben készültek, és az anyagukat olcsóbb és erősebb gézre, majd speciális papírra cserélték. A filterekre rákerült a cérna, ami segítette a vízbe lógatást, valamint a márkajelzéssel ellátott kis papírcetli. Az amerikai teafőzési módszer az angoloknak sokáig nem tetszett, barbárságnak és a teafőzési szertartás meggyalázásának tartották. Csak a második világháború után kezdett elterjedni a teafilter Angliában, és a hatvanas évek elején még csak 3 százalék alatt volt a filteres tea részesedése a brit teaforgalomból. Azonban a 2000-es évekre ez az arány 90 százalék fölé emelkedett, de minden magára valamit is adó brit háztartásban még mindig megtalálható a régimódi teatojás, amit akkor használnak, ha igazán meg akarják adni a módját a teázásnak.
