Ha kisgyermeked van, akkor azért. Ha nincs, akkor nem tudok mellette szóló érveket felsorakoztatni.
Lopar jól ismert üdülőhely a Horvátország-rajongók körében. A Rab-sziget egyik legnépszerűbb turista célpontja. Így kerültem oda én is. Az útikönyvekben gyönyörű fotókat láttam róla és égszínkék tengerpartjáról. Ezek után alapvető elvárásom volt, hogy a partszakasza élőben is lenyűgözzön.
A szigetre érve már eleve a hegyek olyan kihalt képet nyújtottak, mintha egy lakatlan bolygóra kerültünk volna. Szorosan öleltek körbe, szinte fojtogattak, a zordság járta át az egész területet. Zöld szín szinte sehol, egy-két cserje és ezzel vége az élővilágnak. Kimondottan nyomasztott a látvány már elsőre is és ez a továbbiakban sem lett jobb. Próbáltam győzködni magam, hogy ez csak a kezdet, a strand majd elfeledteti velem a rossz első benyomásokat. De csak fokozta a rosszkedvemet. Idekompoztunk, hogy egy szupernek ígérkező helyen eltöltsünk néhány értékes napot a nyaralásból és mit látok? Egy zavaros, barna vízrengeteget, a parton pedig óriás tömeget, melynek legalább a felét kisgyerekek tették ki. Igen, ők valamit nagyon élveztek ott. De én nem tudtam velük együtt örülni. Lopar strandját ugyanis nem felnőtt emberek számára találták ki, akkor sem, ha a legtöbb horvát stranddal szemben megvan az az előnye, hogy homokos. A víz langymeleg és bármennyit is gyalogolsz, legjobb esetben is legfeljebb a derekadig ér, de akkor már ügyes voltál és viszonylag nagy távot tettél meg. Ha nem tudnád, hogy éppen egy tengerben fürdesz, senki nem tudná neked ezt bebizonyítani. A szélvihar utáni Balaton, amiben az iszap rendesen felkavarodik, átlátszóbb és kékebb, mint Loparnal a tenger. A víz nem hűsít, mivel olyan sekély, hogy a forró nyári naptól csak egyre jobban melegszik és melegszik, amíg már képtelen vagy eldönteni, hogy most kint jobb a parton feküdni vagy bent ázni ebben langyos zagyvaságban. Nem tagadom, elöntött a méreg. Az útikönyvek nem ezt ígérték és ha tudom, hogy mi vár, biztosan nem Lopart választom. Talán nem szép dolog, de én Lopart azóta csak “lavórként” emlegetem. Kis szójáték és tulajdonképpen a jelentésük is egyezik… Eredeti szándékunkat, hogy itt keressünk szállást néhány éjszakára, rövid idő alatt felülírtuk és mihelyt indult a következő komp, mi már rajta voltunk.
Csalódást számomra még egy horvát hely sem okozott. Loparnak sikerült. Ez csak annyit jelent, hogy nekem nem jött be, de másoknak – szemmel láthatóan a kisgyermekes családoknak – bizonyíthatóan igen, hiszen Lopar egyre keresettebb üdülőparadicsom.
