Miért élnek a pirahák a pillanatnak, és miért őket tartják a világon a legboldogabbnak

A piraha törzs Brazília dzsungeleinek mélyén él. Nem tudják, mit jelent a múlt és a jövő, fogalmuk sincs, mi a stressz. Ezt egy modern embernek nem könnyű megérteni. Egy misszionárius, aki azért érkezett a pirahákhoz, hogy az élettel kapcsolatos dolgokat tanítson nekik, arra a következtetésre jutott, hogy ezek az emberek a legboldogabbak a világon. Évekkel később pedig rájött, hogy tulajdonképpen neki kellene tanulnia tőlük, nem pedig fordítva.

Az utazó és fotós Alexander Fedorov fotóit láthatod a következő összeállításban erről a titokzatos törzsről. Megismerheted közelebbről a pirahákat, akik teljesen máshogy látják a világot, mint a bolygón élő többi ember.

• A piraha kultúra lényegét röviden úgy lehetne összefoglalni: “Élj itt és most.” A nyelvükben kizárólag jelen idő létezik, mert a pirahák szerint azok a fontos dolgok, amiket a másikkal közölni akarnak, csakis a jelenben történnek.
• A pirahák szerint az alvás káros szokás. Egyenesen sokkolta őket, mikor megtudták, hogy vannak emberek, akik 8 órát alszanak. Meggyőződésük szerint aki ilyen sokat alszik, az egy teljesen másik emberként ébred fel. Egy másik vélemény szerint viszont a pirahák azért alszanak olyan keveset, mert az élőhelyük hemzseg a kígyóktól. Ezért csak fél órákra hunyják le a szemüket, éjszakánként legfeljebb 2 órára összesen.

• Csak a világos és a sötét színeket különböztetik meg. Keverik a piros és sárga, valamint a kék és a zöld színt.
• A pirahák teljes népessége csupán 800 főből áll.

• A primitív törzsek tagjai általában inkább meghalnak, mintsem elveszítsék a becsületüket és a tisztességüket. De a pirahák mások. Alapvetően nem értik, hogy mi a harag és a neheztelés. Ha valaki beleejti a halat a vízbe, az rossz, mert nincs hal, nincs vacsora. De az illetőt nem hibáztatják ezért. A hal egyszerűen belepottyant a vízbe. – Így gondolkodnak ők.
• Az olyan szavak, mint az évszázad, idő, történelem, semmit nem jelentenek a pirahák számára. Közülük szinte senki nem emlékszik a nagyszüleire. Ha megkérdezik, mi történt a törzsükkel korábban, azt az igen velős választ adják, hogy “Minden ugyanaz, a dolgok mindig ugyanolyanok.”
• Az anyák nem mondanak mesét a gyerekeknek. Egyáltalán semmilyen történetet nem mesélnek. A kollektív emlékezetük csupán addig terjed, ameddig a törzs jelenleg élő legidősebb emberéé.

• A pirahák nem tudják, mi a bűn és a szégyen. Egy férj például bármikor kihajíthatja a feleségét csak azért, mert az már nem fiatal és vonzó. A nő viszont még csak haragot sem érezhet iránta, hiszen “Történt, ami történt. Itt az ideje új férfit keresni.”
• A nyelvükben a jobb és bal szavaknak sincs megfelelője. A pirahák nem is értik, miért volna erre szükség.

• A piraha anyák nem tudják, hány gyerekük van. Az arcukról ismerik fel a gyerekeiket. Ennek oka, hogy nem tudnak számolni. Még azt sem értik, mit jelent, hogy “egy”, de azt tudják, mi a “sok” és a “több”. Tehát, azt meg tudják mondani, hogy több gyerekük van, de a pontos számukat nem.
• A pirahák semmiféle érdeklődést nem mutatnak a modern világ találmányai iránt. Mi több, egyáltalán nem is értik a modern ember életvitelét. “Hogyan tudnak annyit aludni?” – ezt gondolják ők a világ többi részén élő emberekről. Ennek ellenére elkezdtek ruhákat viselni, használnak alumíniumból készült konyhai eszközöket, cérnát, gyufát és horgászfelszerelést.

• Ebben a kultúrában semmiféle vallás és istenség nem létezik. Bár a legtöbb kultúrában megvan a felsőbbrendű dolgokban való hit, a piraháknál nincs és nincs is szükségük erre.
• Néhány évente a pirahák új nevet választanak maguknak, ami illik az életük következő szakaszához.

• Sajátos időértelmezésük miatt nem látják szükségét, hogy a jövőre élelmet halmozzanak fel. Az étel számukra egyáltalán nem fontos dolog. Ha nincs mit enniük ebédre, akkor aznap kihagyják és majd holnapra szereznek valamit.
• A piraha törzsön belül mindenki egyenlő, nem létezik társadalmi hierarchia. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a kutatók hihetetlen szeretetről számoltak be a törzs tagjai között. Itt nincs irigység, harag, tolvajlás, összeesküvés vagy ármánykodás egymás ellen.
• Nem mondják, hogy “köszönöm”, “sajnálom” vagy “Isten hozott”. Azaz semmilyen udvariassági kifejezés náluk nem létezik. A pirahák nem értik, miért lenne szükség ilyen formaságokra. Ezek az emberek udvariassági szabályok nélkül is barátságosan viszonyulnak egymáshoz.

• Daniel Everett misszionárius és nyelvész célja az volt, hogy a piraháknak bemutassa a civilizáció előnyeit. Sok éven át élt ezek között az emberek között, akik sosem siettek sehova, folyton nevettek, és nem értették, mi a bűn. A misszionárius végül ateistává vált és teljesen megváltozott a világnézete. Azért, mert a pirahák egyszerűen nem értették, miért kellene hinniük valakiben, akit soha egyikük sem látott, és egy ilyen valaki hogyan tudna hatással lenni az életükre, a boldogságukra.
• A piraháknál nem létezik depresszió és nincsenek mentális betegségek. Everett szerint ez a nép elképesztő mértékben elégedett az életével, ehhez nincs szükségük tiltott szerekre vagy antidepresszánsokra.
• A pirahákat sokszor a világ legboldogabb embereiként emlegetik. Miközben a világ többi része a múltat kutatja és más kultúrák iránt érdeklődik, addig a pirahák egyszerűen csak élik a saját életüket, nevetnek, örülnek és semmilyen baj miatt nem fő a fejük.

Szerinted a civilizált világból érkező emberek megérthetik a dzsungel lakóit? Van valami, ami tetszik a pirahák életfelfogásában?