Bár hosszú ideig tartott, úgy tűnik, Linz végre megragadta a gyeplőt és felébreszti a benne szunnyadó varázst. A város dinamikus fejlődésnek indult – nem kizárólag, de többek közt – idegenforgalmi szempontból is, mindent megtesz, hogy az idelátogatók ne csupán a nagymúltú ipari központot lássák benne, de történelmi értékeire és virágzó kulturális életére – 2009-ben Európa Kulturális Fővárosa volt – is felfigyeljenek.
Felső-Ausztria fővárosa, Bécs és Graz után a harmadik legnagyobb osztrák település, mely a Duna két partján épült ki. Egyszerre kulturális metropolisz és zöld oázis, ahol a kortárs művészetek, galériák, színházak és az élénk üzleti élet, a modern életstílus tökéletesen megférnek egymás mellett. A város saját szlogenjének is a változást választotta, hirdetve ezzel egészen új szemléletét, mely az eddigiek alapján úgy tűnik, nagyon is bevált.
Mint Ausztria legtöbb városa, Linz is a rómaiak északi terjeszkedésének köszönheti létrejöttét. A Duna kanyarulata tette stratégiai szempontból kulcsfontosságúvá ezt a területet, melyet hamarosan egy kis várral erődítettek meg. Az erőd és a falai közt kiépült település neve Lentia volt. Linzet mai nevén először egy 799-ben kelt forrás említi, amikor a bajorok dél felé terjeszkedtek és kereskedelmi csomópontot hoztak itt létre.
A 16. században a reformáció eszméi Linzet is elérték és meghallgatásra találtak. 1542-ben választották meg az első protestáns városvezetőt és ekkor építették fel a Landhaust is. A Habsburgok ellenreformációs törekvéseinek idején épült ki Linz ma látható városa. Ennek a korszaknak az emlékét idézik a barokk házak, a templomok és kolostorok.
Létrehozták a város gyapjúkészítő üzemét, mely már akkoriban 50 ezer embernek adott munkát. Linz Ausztria vezető textilipari városa és kereskedelmi központ lett.
A 19. század elejétől kezdve az iparosodás még nagyobb méreteket öltött, a város egyre nagyobb jólétre tett szert és kereskedelmi szempontból is kulcsszerepet töltött be. Ennek sajnálatos következménye lett, hogy a II. világháborúban több légitámadást szenvedett el, mint a többi nagyváros.
1966-tól, a Johannes Kepler Egyetem létrehozásával egyetemvárossá fejlődött.
Linz életében a főszerepet egészen a közelmúltig a különböző iparágak játszották. Ezért nemcsak a külföldiek, de maguk az osztrákok is úgy tekintettek rá, mint egy piszkos, büdös és kulturális látnivalóktól mentes városra, mely semmilyen vonzerővel nem rendelkezik. Mára azonban Linznek sikerült levetkőznie magáról ezt a negatív képet, számos lenyűgöző, új épületében a kortárs művészetek értékes gyűjteményei sorakoznak. A város egyik legfőbb nevezetessége napjainkban az Ars Electronica Center, ahol virtuálisan bármi lehetséges. Búvárkodhatunk a Dunában vagy akár átrepülhetünk Linz felett. Az interaktív varázslás temploma ez, a folyamatosan fejlődő technológiának szentelve. Az épület este sem olvad bele a városba, színes, folyamatosan változó fényei a falakat teljes felületükön beborítják.
A Hauptplatz egyik végét a Hajóállomás zárja le, ahonnan a dunai kirándulóhajók is kifutnak.
A Pfarrplatzon áll a Maria Himmelfahrt plébániatemplom, mely eredetileg gótikus stílusban épült a 13. században, de 1648-ban barokk stílusban építették át. Jellegzetes, sisakszerű tetejét 1818-ban kapta. Magas oltárának jobb oldalán egy vörös márványlap fedi III. Frigyes császár sírját, melybe csak a szívét temették el, teste Bécsben, a Szent István székesegyházban nyugszik. Anton Bruckner, a híres orgonista itt és a régi katedrálisban szolgáltatta a zenét a misékhez 1856-1868 között.
Az ő tiszteletére épített Brucknerhaus megnyitása, 1974 óta Linz egyik ikonikus épülete. A finn építész, Heikki Siren tervezte az azóta világhírű koncerttermet, ahova a világ minden tájáról előszerettel érkeznek a legnevesebb, különböző stílusokat képviselő művészek. A városban minden ősszel megrendezik a Nemzetközi Bruckner Fesztivált.
A kettős tornyáról könnyedén felismerhető jezsuita Szent Ignác templom egészen 1909-ig a város dómja volt. Belseje gazdagon díszített, 17. századi itáliai festők munkáit láthatjuk itt. Orgonája, melyen Bruckner is játszott, Bruckner-orgona néven vált ismertté. Az Alter Dom főoltára 1683-ból származik, szószékét 1678-ban készítették.
Linz Városi Múzeuma egy szépen helyreállított, 1607-ben épült barokk házban kapott helyet. A múzeumot másnéven Nordiconak is nevezik, utalva ezzel arra a korszakra, amikor a jómódú észak-európai családok fiúgyermekeiket ide küldték tanulni, hogy színvonalas katolikus oktatásban részesüljenek. A kiállítás tárlatai a város kezdetétől egészen napjainkig bemutatják Linz történetét.
Egy domb tetején, magasan a Duna felett áll a 15. századi vár, a Linz Schloss, mely II. Frigyes császár rezidenciája volt. A 16. században kibővítették, majd a 18. században, egy tűzvészt követően teljesen átépítették. Az eredeti épületből csak az 1481-ben készült nyugati kapu maradt meg. Belsejét 1960-63-ban korhű stílusban restaurálták, majd múzeumként nyitották meg a látogatók előtt.
Ha Linzben járunk, ne hagyjuk ki a világ legmeredekebb útvonalán haladó hegyi kisvasutat. A Guniess Rekordok Könyvében is szereplő Pöstlingbergbahn nemcsak a gyerekeknek óriási élmény. Linz alacsonyan fekvő városára káprázatos panoráma nyílik a magasból. A kisvasút végállomása a hegy tetején álló, búcsújáró templomnál van. Itt áll egy kilátó is, valamint itt található a Grottenbahn barlangvasút, ahol a kedves kabalaállat, Sebastian, a medve fogadja a látogatókat mesebeli világában.
A hegyre felfelé menet félúton találjuk a linzi állatkertet, mely egész évben nyitva tart.