Egy érdekes tény a magyar történelem egyik híres alakjával, Dugovics Titusszal kapcsolatban az, hogy valójában sosem létezett. A történet szerint Titusz 1456-ban, Nándorfehérvár (ma Belgrád) ostrománál hősi halált halt úgy, hogy saját életét feláldozva rántott magával egy török harcost a mélybe, ezzel megakadályozva annak zászlókitűzését. Azonban későbbi kutatások kimutatták, hogy ez az esemény csak évszázadokkal később került először lejegyzésre, és nincs hiteles bizonyíték arra nézve semmiféle középkori forrásban. A hősi történet először a 19. században jelent meg, amikor többek között Vahot Imre írta le 1835-ben. Ekkoriban számos nemzeti hős történetét alkották meg vagy elevenítették fel, hogy erősítsék a nemzeti identitást és hazafias érzelmeket.
Érdekes módon mindezek ellenére Dugovics Titusz története a magyar nemzettudat és hazafias nevelés egyik szimbólumává vált. Bár történelmileg nem bizonyítható, hogy létezett, a hősies önfeláldozás példája sokak számára inspirációt jelentett és jelent a mai napig is. A 19. században, a nemzeti ébredés időszakában sok hasonló történetet alkottak vagy elevenítettek fel, hogy erősítsék a nemzeti identitást és összetartozás érzését. Ezek a legendák gyakran nem rendelkeznek szilárd történelmi alapokkal, de kulturális és szimbolikus jelentőségük vitathatatlan.
