Az osztrák főváros fenséges látnivalókkal kényezteti el azokat, akik érdeklődnek a szakrális építészet iránt. A bécsi templomokon keresztül mélyebben megismerhetjük nem csak az építészeti stílusokat, de Ausztria politikai és egyházi történetének kapcsolatát is. Mesélnek a Habsburgokról, lenyűgöző gótikus, román, barokk jegyeik visszarepítenek abba az időbe, amikor a keresztény hitre való térítést nem csak a Bibliával, de a szakrális építészet ma is lenyűgöző remekműveivel és a bennük látható vallási témájú műalkotásokkal próbálták megtámogatni.
Ágoston-rendi (Szent Augusztin) templom
Épülete kívülről nem túl feltűnő, ha valaki a Josephplatzon állva körbenéz, könnyen lehet, hogy észre sem veszi az előtte álló templomot. Belépve azonban egészen más a helyzet. A látogató itt szembesül igazán a Szent Augusztin templom nagyságával. A kb. 80 m hosszú, gótikus belső teret három hajóra osztották, a főhajó legmagasabb pontján eléri a 20 m-t. A templomot a Habsburgok a 14. században építtették, 1327-ben Szép Frigyes alapította az ágoston-rendi szerzetesek számára. 1634-ben birodalmi templom lett, ettől kezdve itt tartották a császári család esküvőit, többek közt Mária Teréziáét is 1736-ban, valamint Mária Lujzáét és Napóleonét 1810-ben, de a legtöbben talál Sissi és Ferenc József egybekelésének helyszíneként ismerik. A történelmi szempontból meghatározó jelentőségű esküvőkön túl a templom másról is híres. Itt lehet látni azt az 54 urnát, melyek a Habsburg dinasztia tagjainak szívét rejtik. Az első szívurnát 1654-ben helyezték el itt, IV. Ferdinánd kifejezett kívánsága volt, hogy szíve ebben a templomban nyugodjon. A legutolsó urna 1858-ban került a templomba, ez Ferenc Károly főhercegé. A szívurnákat a látogatók csak vasárnaponként nézhetik meg, ilyenkor óriási a tömeg.
Szent Mihály templom
A Hofburg előtt, a Szent Mihály téren álló templom Bécs egyik legrégebbi temploma, melyet hosszú időn át szintén a császári család használt. Legkorábbi stílusjegyei a késő román-kora gótikus időszakból származnak, története több mint 750 évre nyúlik vissza. Egyike Bécs kevés román templomának, építésének idejét 1220-1252. közé teszik. 1276-ban hatalmas tűzvész sújtotta a várost, Bécs számos épülete odaveszett és majdnem a templom is hamuvá lett. Egyik fala komoly károkat szenvedett, de akkoriban az udvar nem tudta finanszírozni a helyreállítását. Az újjáépítés 1288-ban indult meg a bécsi polgárok összefogásával. Később a Szent Mihály templomot még számos természeti csapás érte, tűz, földrengés rongálta, ezért szinte folyamatosan restaurálták, elsősorban adományokból. Az átalakításokkal együtt stílusa is változott, korábbi nagy ablakait a 15. században cserélték kisebbekre. Ma látható neoklasszikus formáját 1792-ben nyerte el. A templom alatti kriptában 1784-ig kb. 4000 embert temettek el, főként nemeseket és Bécs leggazdagabb polgárait. A testek többsége mumifikálódott, nem csak öltözetük, de arcuk is jól kivehető, mintha nem is olyan rég éltek volna, pedig a testek több mint két évszázadosak.
Szent István székesegyház
A röviden csak Stefflnek becézett templom Bécs egyik ikonikus épülete. Közvetlenül a Stephanplatzon áll, a város szívében. Története több mint nyolc évszázaddal ezelőtt, 1137-ben kezdődött, felszentelésére 10 évvel később került sor. Az évek során a templom egyre nagyobb jelentőségre tett szert, 1365-ben püspöki rangot, 1469-ben katedrálisi rangot kapott, 1723-tól pedig érseki templomként működött. A 83 m hosszú, háromhajós bazilika építésekor még túl nagy volt Bécs lakosságához képest. Ezért a történészek azt gyanítják, hogy eredetileg már azzal a szándékkal építették, hogy később püspöki templom válhasson belőle. Az eredeti épületnek nem maradtak fenn részei. Az első átépítést a 13. században végezték, ekkor késő román stílusjegyekkel gazdagodott. Ahogy a templom funkciói változtak, úgy változott belseje is. A 15. századra már reprezentatív célokat is szolgált, szentélye, pulpitusa, orgonája már erőteljesen tükrözik a katolikus egyház hatalmát. Bécs török uralom alóli felszabadulása után öntötték ki a székesegyház harangját, amihez 200 ágyúgolyót használtak fel. A mélyen zengő harang 3 m átmérőjű és 22.000 kg súlyú volt, 1945-ben egy bombázás során zuhant le a déli toronyból és összetört. 1951-ben megmaradt darabjai beolvasztották és elkészítették belőle az eredeti harang pontos mását. A Pummerin, ahogy a bécsiek nevezik a harangot, ma a 3. legnagyobb Európában és az 5. legnagyobb a világon.
Szent Péter templom
1701-1733. között épült Bécs egyik legszebb barokk temploma. Egyes feltételezések szerint eredetije a 7. század végén épült fel, bár ezt a régészeknek még nem sikerült alátámasztaniuk. Ennek ellenére is az osztrák főváros egyik legrégebbi templomaként tartják számon, egy 1137-ben kelt dokumentum már úgy tesz róla említést, mint a vallásgyakorlás és hittérítés egyik fontos helyszíne. 1733-as felszentelésétől kezdve számos híres mester és művész munkája járult hozzá ahhoz, hogy a Szent Péter templom művészeti és történelmi szempontból is az egyik meghatározó eleme lehessen Bécsnek. A templom belső tere valóban lenyűgöző, utolsó felújítására egy évtizeddel ezelőtt került sor, ennek köszönhetően ma újra eredeti pompájában ragyog.
Votivkirche
A hatalmas, neogótikus épület két hegyes, 99 m magas tornyával már messziről látható. A Votivkirche ma Bécs Alsergrund negyedének jelképe, mely külsejében a legjelentősebb templomokat idézi. A francia gótikus katedrálisok stílusában épült, elkészülte után több templom megtervezéséhez is inspirációként szolgált. A Votivkirche Bécs egyik legfiatalabb temploma, 1853-ban hálából építették, abban az évben, amikor I. Ferenc József túlélte az ellene elkövetett merényletet. A templom építésre pályázatot írtak ki, amire 75 építész küldte be terveit Angliából, Franciaországból és Németországból. Közülük Heinrich Ferstel került ki győztesen, aki a templomnak köszönhetően már a 20-as évei közepén nemzetközi hírnévre tett szert. A munkálatok 23 éven át folytak, a templom felszentelésére 1879-ben került sor, egybekötve a császári pár ezüstlakodalmának megünneplésével.
