Lille az északi régió legnagyobb városa, püspöki székhely és egyetemváros a belga határ közelében. Népessége több mint 200 ezres – agglomerációjával együtt 1 milliós -, gazdaságának alapját még ma is főként a textil-, a vegy- és a mérnöki ipar adja. A városban méreteihez képest kevés történelmi épület áll, óvárosát a nagyrészt a 19. században épült házak uralják. 2004-ben Európa Kulturális Fővárosa lett, ez pedig nagy lépés volt a város újjászületése szempontjából is. Ma már sok itt a látnivaló és azok a turisták, akik Lille-t választják, szép élményekkel fognak gazdagodni.
Vieille Bourse
A város központjában, a Place du General de Gaulle tér egyik legismertebb épülete és egyben Lille szimbóluma a régi tőzsde. Extravagáns, flamand-reneszánsz stílusú palota ez, melyet 1653-ban építettek. A komplexumot 24 különálló épület alkotja, melyek egy szépen díszített udvar körül csoportosulnak, ahol a hét szinte valamennyi napján könyvvásárt tartanak, a standokon régi képeslapokat és képregényeket is lehet találni. Nyaranta a helyiek szívesen gyűlnek itt össze sakkozni vagy egy jót diskurálni.
Citadella
A masszív, csillag alakú építmény a híres 17. századi építész, Vauban műve. 1667-ben építették, 60 millió téglát használtak fel hozzá és még ma is az eredeti funkciójához hasonló szerepet tölt be, a NATO használja bázisként. Nyáron vasárnaponként fogadja a látogatókat. A 2,2 km hosszú bástyák túloldalán Lille legnagyobb városi parkja terül el, benne egy vidámparkkal, egy játszótérrel és egy mini állatkerttel.
Charles de Gaulle szülőháza
A felső középosztálybeli épületben született Charles de Gaulle 1890-ben. A ház a nagyszülőké volt, a későbbi francia tábornokot még születése napján a szomszédban lévő Saint-André templomban keresztelték meg. Az épületet 1967-ben de Gaulle barátai vásárolták meg, ekkor nyilvánították műemlékké. Napjainkban múzeum található a jellegzetes 19. századi stílusban berendezett házban, láthatók a család személyes tárgyai, melyek de Gaulle gyerekkorának emlékét idézik.
Chambre de Commerce
1910-1921. között, Louis-Marie Cordonnier tervei alapján építették, hogy felváltsa a már túl kicsinek bizonyuló régi tőzsde épületét. Még mindig ez a Kereskedelmi és Iparkamara székhelye. A neo-flamand stílusú épület kellőképpen tükrözi a város kereskedelemben betöltött vezető szerepét, jellegében a holland palotákat idézi. Lille egyik jelképe az épület 76 m magas óratornya, melynek kupolájában gyönyörű freskók láthatók.
Hospice Comtesse múzeum
A különösen szép, a 13. században épített, 15-17. században átalakított épületben egy múzeumot alakítottak ki, ahol flamand és holland mesterek által készített kerámiákat, fali csempéket, bútorokat és a 17-18. századból való, vallásos tárgyú festményeket lehet megnézni. Az épületben eredetileg szegényház működött, melyet egy grófnő a saját palotájában alapított.
Marché de Wazemmes
Sokak szerint ez egész Franciaország legjobb szabadtéri piaca. Lille a kedden, csütörtökön és szombaton megtartott piacokon kel életre igazán, amikor az árusok roskadásig telt standjaikról kínálják a környéken termelt portékáikat. A piacon csupán nézelődni is érdemes, a zöldségek, gyümölcsök, virágok színes kavalkádja a szemet is elkápráztatja, ugyanakkor ízelítőt kaphatunk Lille másik arcából is, amit a múzeumokon keresztül nem ismerhetünk meg.
Botanikus kertek
Lille-ben három is található belőlük, ezek egymáshoz viszonylag közel fekszenek. A Jardin botanique de la Faculté de Pharmacie, a Jardin botanique Nicolas Boulay és a Jardin des Plantes de Lille bizonyosan magyarázatot adnak arra, miért nevezik Lille-t kertes városnak.
Notre-Dame-de-la-Treille
A 18. századi neogótikus katedrális legszembetűnőbb jellegzetessége a feltűnően modern homlokzata, melyet 1999-ben alakítottak át. A templomot Szűz Mária születésének szentelték, őt már régóta tisztelték a városban, a róla készült szobrot féltve őrizték egy vasból készült kalitkában. Ez ma már nem látható, mivel 1959-ben ellopták, csak a másolatát lehet megnézni. A katedrális címet 1913-ban nyerte el, de építése ekkor még mindig nem fejeződött be. Homlokzatát közadományokból tudták megépíteni a Lille-i építész, Pierre-Louis Carlier tervei alapján, melyek akkor nagyon meghökkentették a közvéleményt, de merészségének mégis jó vége lett.
