Amszterdam, a csatornák városa

A világon kevés városban keveredik annyira erőteljesen a történelem és a modern városi hangulat, mint Amszterdamban. Lehetetlen megtenni egy kilométert anélkül, hogy ne látnánk legalább egy remekbe szabott művészeti alkotást. Van Gogh, Rembrandt, Vermeer – csupán néhány név azok közül, akik kapcsán egyből felmerül a holland főváros neve. Amszterdamba érkezve talán a leginkább szembetűnő dolog, hogy itt két keréken zajlik az élet. Ha a helybeliek nem kerékpáron közlekednek, akkor hajóra szállnak és a város méltán szimbolikussá vált csatornáit veszik birtokba. Amszterdam kedélyes és barátságos város, zegzúgos negyedeiben éppen úgy lehetséges az időutazás a múltba, mint a jövőbe és ez az atmoszféra teszi egyedülállóvá a holland fővárost.

Amszterdam eredetileg egy kis halászfalu volt, mely a 13. században kapott kiváltságot a szabad kereskedelemre. Fénykorát a középkorban élte, amikor tagja lett a Hanza Szövetségnek. 1421-ben szinte porig égett, de hamar újjáépítették. Lakossága a 15. század közepén már elérte a 30 ezret, a 17. században kereskedelmi szempontból már Európa vezető városa volt. Amszterdam napjainkban több mint 1 milliós lakosságával az egyik legnagyobb város és egyben a főváros Hollandiában, ugyanakkor nem ez a királyi székhely és nem itt ülésezik a kormány sem. Több mint 40 múzeumával, számtalan tudományos és kutatóintézetével, valamint világhírű zenekarával, a Concertgebouw-val egyértelműen az ország kulturális központja. Történelmi szívében, 800 hektáros területen nagyjából 6700 olyan épület áll, mely a 16-18. századból származik. 160 csatornája felett 1281 híd ível át, 90 szigete ad festői szépséget a városnak. Amszterdam ezenfelül Hollandia gazdaságában is vezető szerepet tölt be, kereskedelmi központ és az ország második legnagyobb kikötője. Hatalmas ipari központja van, a város életében meghatározó a hajóépítés, az autógyártás, a repülőgépgyártás és a textilipar is. Hollandia turisztikai térképére Amszterdam az 1950-es évektől írta be magát. Azóta évente nagyjából 1,5 millió külföldi turista látogat el ide, akiket 270 szálloda és nem kevesebb, mint 755 étterem vár.

Talán nincs is olyan turista, aki Amszterdamban járva ne vett volna részt a csatornán tett hajókirándulásokon. A kikötőkben sorakozó üvegtetejű hajók számából nem nehéz kitalálni, hogy naponta hány ezer turistát szállítanak és visznek körbe a városon, hogy Amszterdam nevezetességeit felejthetetlen szemszögből nézhessék meg. A csatornákon való csónakázás legromantikusabb verziói az esti túrák, amikor gyertyákkal kivilágított csónakokon viszik az utasokat. Az Észak Velencéjének is nevezett Amszterdamban bárki bérelhet csónakot saját maga számára is, ez a megoldás feltehetően a legromantikusabb a városnézés valamennyi válfaja közül.

Amszterdam csatornáit először a 14. század legelején alakították ki, de a most látható csatornák nagy része a 17. században, a város fénykorában készült. A városvezetés azt a célt tűzte ki, hogy az óváros körül három koncentrikus körben építsék meg a csatornákat. Ahogy azonban az évszázadok múltak, a főbb vízi utakból lassacskán egyre több leágazás alakult ki, ezek keresztül-kasul szelték az eredetileg létrehozott nagyobb csatornákat. Ennek eredményeként jött létre a 90 apró sziget a város határain belül. A csatornák a legtöbbször tereknél vagy parkolóknál végződnek, mivel jóideje a városba nem engedik be a teherautókat.
Kétségtelen, hogy a csatornák és a hidak hihetetlenül szép látványt nyújtanak, ám ennél jóval nagyobb szerepük is van. A hajókirándulásokon és a csatornákon megrendezett, látványos fesztiválokon túl télen korcsolyázni is lehet itt, sokan pedig egyenesen a csatornákon élnek. Az egész városban megtalálhatók azok a lakóhajók, melyekben otthonok rejtőznek, de a turisták is bérelhetnek ilyet, ha a szokványos hotel szoba helyett különleges helyen szeretnének megszállni.

Az eredetileg létrehozott három csatornagyűrű, a Herengracht, a Keizersgracht és a Pinsengracht az UNESCO Világörökségek közé tartoznak 2010 óta. Amszterdam aranykorában, a 17. században építették őket, a partjaik mentén álló épületek többsége is ebből az időből származik. Ezek a nyeregtetős házak, előttük a fasorral Amszterdam jelképeivé váltak az idők során. A csatornák megépítése abban a korban a leghomogénebb és legnagyobb volumenű városkiterjesztési projekt volt, még a 19. században is referenciaként szolgált a világ számára. A Világörökségek közé tartozik a csatornahálózat a történelmi központ nyugati és déli részén, valamint a középkori kikötő, ami körbefogja az óvárost.

A város több mint 1000, hosszabb-rövidebb hídja nélkülözhetetlen eleme Amszterdam városképének. Közülük talán a legnevezetesebb a Magere Brug, az ún. Keskeny-híd, melyet a hídmester 20 percenként felnyit, hogy átengedje a közlekedő hajókat. A híd olyan keskeny volt, hogy egymás mellett még két ember is alig fért el rajta, innen kapta nevét is. Azonban, ahogy Amszterdamban a vízi közlekedés egyre nagyobb méreteket öltött, a korábbi szűk híd helyére 1871-ben egy szélesebbet emeltek, de a neve változatlan maradt. 1934-ben egy újabb hídra cserélték le, ami pontosan ugyanúgy nézett ki, mint az előző, de valamivel nagyobb volt. 1994-ig a hidat kézzel hajtott szerkezet nyitotta, akkor automatizálták, 2003-tól pedig csak gyalogosok és kerékpárosok közlekedhetnek rajta. A Keskeny-híd ma már egyáltalán nem keskeny, de még mindig az egyik legszebb hídja Amszterdamnak. Esténként 1200 égővel világítják ki, ilyenkor áthajózni alatta felejthetetlen élmény.

A csatornák mellett a holland főváros és egyben Európa egyik legkeresettebb látnivalója az Anne Frank-ház, ahol a Frank család rejtőzött el a nácik elől a II. világháború alatt. Évente több millió látogatót fogad a házban kialakított múzeum, ahol a család két éven át húzta meg magát, míg végül 1944-ben elárulták őket. Sok látogató szerint ez a legmeghatóbb hely az egész világon, ami egyszerre hozza közel a világháború borzalmait és érinti meg a legmélyebben az embereket. Az Opekta irodaház egyik melléképülete volt ez, azé a vállalkozásé, ahol Anne Frank apja dolgozott. Az épület viszonylag érintetlenül vészelte át az elmúlt évtizedeket, szobái így kellően hű hátteret adnak a fényképekből, dokumentumokból, kéziratokból, levelekből, képeslapokból összeállított kiállításnak.