Egy érdekes tény, hogy a sakkot a középkorban bűnös szenvedélynek tartották, és az egyház betiltotta. A sakk az arab világból érkezett Európába a mórok révén a 8.-9. században, és gyorsan elterjedt. 1061-ben Ostia püspöke levélben jelentette II. Sándor pápának, hogy a firenzei püspök túl sokat sakkozik, ezért a pápa betiltotta a játékot. A tiltást több egyházi okirat is megerősítette a 13. században, és csak 1300-ban enyhítettek rajta, amikor meghatározott szerencsejáték-házakban újra engedélyezték.
Oroszországban az ortodox egyház szintén szerencsejátéknak minősítette a sakkot, és az egyházi személyeket kiátkozással fenyegette, ha sakkoztak. A játék egy olyan változata terjedt el, amelyben kockadobással döntöttek a lépésekről, és komoly sportfogadási ipar épült rá. A 19. században is tartott a sakk elleni ellenszenv: az 1850-es években Paul Morphy amerikai csodagyerek világhírűvé tette a sakkot, de a Scientific American 1859-es cikkében értelmetlen időpazarlásnak nevezte a játékot, arra hivatkozva, hogy híres koponyák, mint Napóleon és Shakespeare, gyenge sakkozók voltak. A lap szerint a sakkozás helyett inkább kirándulni kellene menni.
