A Mikulás nyomában

Naponta turisták ezrei érkeznek Törökországba, hogy felkeressék azokat a helyeket, ahol Szent Miklós született, élt és dolgozott. Különösen Oroszországból jönnek sokan, hiszen a püspök az ország fő védőszentje. Naponta több mint száz busz hozza a kíváncsiskodókat, akiket a Mikulás mellett az áprilistól októberig tartó meleg idő és a Földközi-tenger csodás partjai is ide vonzanak.

Szent Miklós, törökül Noel Baba Pataraban, Lükia partjainál született 245-ben egy jómódú családban. Szülei halála után a helyi érsek vette pártfogásába a már gyermekkorában is jócselekedeteiről ismertté vált Szent Miklóst. Pappá szentelték, majd a szomszéd város, Myra (Demre) püspökévé választották, ahol aztán haláláig élt és dolgozott.

Hogyan lett a török püspökből az egész nyugati kultúrkör által ismert és szeretett jótékony Mikulás? A legenda szerint egy szegény családnak három lánya volt, akiket már férjhez kellett volna adni. Mivel azonban a család nem tudott hozományt adni a lányokhoz, kérő egy sem akadt. A szülők úgy döntöttek, ha a lányok férjhez nem mehetnek, áruba bocsátják őket. Szent Miklós ezt hallva egyik éjjel egy zsák pénzt dobott le a házuk kéményén, ami a legidősebb lány hozománya lett, aki azonnal talált is férjet magának. Majd még két zsák pénzt adott így titokban a családnak, ezzel a püspök végül mindhárom lány sorsát megmentette.

Ezután Szent Miklóst megtették a szüzek védőszentjének, de olyan sokféle történet fűződik alakjához, hogy többek közt a gyerekek, matrózok, foglyok, jogászok, New York és Oroszország patrónusa is ő lett. Legendák százai övezik életét, melyek mind kedvességéről, önfeláldozásáról, segítőkészségéről tanúskodnak. Nem véletlen, hogy a világ talán legnépszerűbb szentjévé vált.

Demre már Szent Miklós halála után zarándokhely lett, bár akkor még egészen más formában. Ma már szinte természetes, hogy leginkább a turistákat akarják megfogni Szent Miklós történetével, ezért üzletek és standok százai vannak tele mindenféle Mikuláshoz kapcsolódó szuvenírekkel. Képeket, figurákat, könyvjelzőt, szőnyeget és szinte bármit megkaphatunk a Mikulás alakjával díszítve, sőt néhány étteremben a püspök még a tányérokról is visszaköszön.

Bár Törökország lakói nagyrészt iszlám vallásúak és az ő szentjeik közé Miklós püspök nem került be, az 1950-es években a törökök rájöttek, hogy a nyugati világ Mikulása nagyrészt azonos az ő Szent Miklósukkal. Ettől kezdve népszerűsítették egyre jobban a demrei zarándokhelyet, hogy a vallásos zarándokokon kívül a Mikulás eredete iránt érdeklődőket is ide csalogassák. 1955-ben bélyeget adtak ki a Mikulás képével, 1981-től pedig az Idegenforgalmi Minisztérium különös figyelmet fordít arra, hogy minél több rendezvényt tartsanak a Mikuláshoz kapcsolódóan. A Mikulás Szimpóziumot minden évben december 6-a hetében rendezik meg vallással és tudománnyal foglalkozó kutatók részvételével, akik Szent Miklós szellemében egy jobb világért próbálnak tenni. Ekkor adják át az arra legérdemesebbeknek a Szent Miklós Békedíjat is.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a török kultúrának mára részévé vált a Mikulás, ugyanakkor Noel Baba egyre gyakrabban jelenik meg a török városok utcáin és az iskolákban év vége felé. Ajándékokat oszt és emlékeket idéz egy olyan emberről, aki egykor vigyázott a körülötte élőkre, különösen a gyermekekre. Amellett, hogy nyilvánvalóan gazdasági érdekeket, a turizmus fellendítését is szolgálja Törökországban a Mikulás-kultusz, nem feledkeznek meg arról sem, hogy Szent Miklós életét példaként állítva hirdessék az emberi értékeket.