Egy érdekes tény a saját hangunk észleléséről az, hogy amikor magunkat halljuk felvételről, az furcsán hangozhat számunkra. Amikor élőben beszélünk, a hangunk két úton jut el hozzánk: levegőn keresztül (légvezetés) és csontvezetésen át. A légvezetés során a hang a szájüregen keresztül kijut, és a levegőben terjed, majd a fülön keresztül jut el a hallószerveinkhez. Ezzel egy időben a hangrezgések a koponyacsonton keresztül is terjednek a belső fülhöz, ahol a csontvezetés révén érzékeljük a hangot.
Amikor felvételről halljuk vissza a hangunkat, csak a légvezetés által közvetített hangot halljuk. A felvétel nem rögzíti a csontvezetésen át terjedő hangrezgéseket, amelyek mélyebb és gazdagabb hangzást adnak a beszédünknek. Emiatt a felvételről hallott hang magasabb és vékonyabb lehet, mivel hiányzik a csontvezetés által közvetített mélyebb tónus. Ez az eltérés okozza, hogy sokan kellemetlenül érzik magukat, amikor először hallják vissza a saját hangjukat felvételről, mert az eltér attól, amit a mindennapi beszéd során megszoktak.
