Az egyik érdekes tény a békákról az, hogy néhány fajuk rendkívül változatos módon kommunikál. Például a trópusi esőerdőkben élő békák híresek különleges “éneklési” szokásaikról. Ez az “ének” különböző dallamokból és ritmusokból áll, és mind a hímek, mind a nőstények számára fontos kommunikációs eszköz. A hímek az “ének” segítségével jelezhetik a területüket, megküzdenek más hímekkel, vagy akár vonzzák a párzásra kész nőstényeket. Egyes fajok “éneke” annyira bonyolult, hogy akár egy fajta szonátát is létrehozhatnak az erdőben.
Sok békafaj rendkívül változatos hangokat képes kibocsátani, amelyeket hívószóként vagy kommunikációs eszközként használnak. Például a trópusi esőerdőkben élő békák hihetetlenül különleges hangokat tudnak kibocsátani, amelyeket a szaporodási időszakban hallhatunk leggyakrabban. Néhány békafaj hangja olyan pontosan hasonlít más hangokhoz vagy zajokhoz, hogy néha a környezetben élő más élőlényeket is becsapnak. Ez a hangkibocsátás különös szerepet játszik a békák életében, segíti őket a társak megtalálásában, a revírvédelemben és a területük jelölésében. Ez a változatosság és az evolúció során kialakult egyedi kommunikációs formák teszik a békákat érdekes és különleges állatokká.
