Egy érdekes tény a tengeri hullámokról az, hogy 1958. július 9-én regisztrálták a Lituya-öbölben (Alaszka déli részén) minden idők legnagyobb hullámát. A hullám magassága elképesztő 524 méter volt. Ez a hatalmas hullám egy földrengés és az azt követő földcsuszamlás eredményeképpen keletkezett. A földcsuszamlás több millió köbméter szikla és jégtömeg hirtelen bezuhanásával indult el az öböl egyik oldaláról. Az eseményt, amelyet később Lituya-öböl cunamiként emlegettek, még a figyelmeztető jelek ellenére is csak néhány ember élte túl.
Egy másik érdekes szempont az, hogy a Lituya-öböl földtani és geomorfológiai jellemzői különösen hajlamossá teszik a hasonló katasztrófákra. Az öböl egy fjord típusú, meredek falakkal övezett öböl, amely mélyen benyúlik a szárazföldbe. Az ilyen típusú struktúra rendkívül sebezhetővé teszi az öblöt a part menti földrengésekkel és földcsuszamlásokkal szemben. Ez a természeti katasztrófa újból felhívta a figyelmet a fjordok és a hasonló földtani képződmények veszélyeire világszerte, és emlékeztetett arra, hogy a természet ereje néha elképzelhetetlen méreteket ölthet. Azóta a tudósok folyamatosan vizsgálják a Lituya-öbölt és a hasonló helyszíneket, hogy jobban megértsék és előrejelezzék a jövőbeli katasztrófákat.
