Minden országnak megvannak a maga törvényei, hagyományai, szabályai és különlegességei, melyek furcsának vagy akár sokkolónak tűnhetnek más kultúrákból érkezett emberek szemében. Például azt tudtad, hogy Indiában a nők egy fához is férjhez mehetnek? És nem azért, mert annyira imádják a természetet. Vagy hogy Dél-Koreában az újszülötteket 1 évesnek tekintik? És hogy Ausztráliában megbüntetik azokat az állampolgárokat, akik nem mennek el szavazni?
A világunk különleges és tele van egyedi dolgokkal. Ezt bizonyítja a következő összeállítás is.

16. Indiában egyes nők fával is házasodhatnak.

Ennek a furcsa szokásnak az oka a védikus asztrológiában keresendő. Úgy tartják, hogy azok, akik erősen a Mars befolyása alatt állnak, képtelenek a boldog házasságra. Őket nevezik mangliknak, és léteznek olyan speciális társkeresők, ahol egymásra találhatnak, mivel a hitük szerint egyik manglik semlegesíteni képes a másik hatását.

A manglik nők helyzete azonban bonyolultabb ennél. Indiában úgy tartják, hogy egy Mars befolyása alatt álló feleség nagyon veszélyes, még akár a férje egészségét is tönkreteheti. Ezért ezeknek a nőknek először egy fával kell összeházasodniuk, ezzel semlegesítik a Mars átkát, mert átadják azt a fának. Ezután a fát kivágják és elégetik, a nő pedig szabadon férjhez mehet egy férfihoz.

Velük ellentétben a manglik férfiaknak nem kell átesniük ilyen rituálékon. Az indiaiak szerint ugyanis csak a nők árthatnak a férjüknek, tönkretehetik az egészségét és az egész sorsát, vagy egyszerűen csak kevésbé jól látják el hitvesi feladataikat.

15. Indonéziában a szundaiak gyakran banánlevelet használnak tányér helyett.

Ezt a szokást más forró égövi országban is megtaláljuk, de Indonézia egyes részein egy banánlevélről egyszerre többen is falatoznak. Ezt hívják botramnak, ami szó szerint annyit jelent, együtt enni.

Teljesen más társadalmi rétegekből származó emberek – taxisofőr, kormányzó, tanár, munkanélküli, polgármester stb. – esznek ilyenkor közös banánlevélről. Azt vallják, a botram összehozza az embereket, a származásukra való tekintet nélkül. Ezekhez az étkezésekhez evőeszközt sem használnak, a kezükkel fogyasztják el az ételt.

14. Nepálban “élő istennő”, Kumari lesz a kislányokból.

A nepáliak hite szerint a hindu istennő, Taleju földi reinkarnációi kislányok. A Kumari, az “élő istennő” keresése olyan, mint amikor a dalai láma új reinkarnációját keresik. Szerzetesek és asztrológusok együtt végzik a feladatot. A shakya kasztban, a newari közösségben keresik Kumarit.

Az országban több Kumari is van, de a leghíresebb a királyi Kumari, aki Katmanduban él. A kiválasztási folyamat több szigorú rituálét is magában foglal, melyek után a választott egy palotába kerül, ahol fogadja a látogatókat az ajándékokkal. A látogatók remélik, hogy az ajándékokért cserébe az istennő jó egészséggel és a problémáikra való megoldással áldja meg őket.

13. Izraelben az emberek átmeneti lakhelyeket építenek, hogy itt töltsék Szukkót ünnepét.

Általános szokás, hogy Szukkót ünnepén az emberek sukkah nevezetű kis lakhelyeket alakítanak ki az erkélyeken vagy az udvarokban. Ezzel emlékeznek a zsidók 40 éven át tartó vándorlására a Sínai-félsziget sivatagában. Az ünneplésre ezt követően kerül sor. A hívőknek kötelező a lehető legtöbb időt eltölteni az ünnepi hét során a sukkahban. Itt esznek, itt pihennek és itt imádkoznak. Ha az egy hétig tartó ott lakás nem lehetséges, legalább naponta kétszeri étkezést a sukkahban kell megoldaniuk.

12. Dél-Koreában az újszülötteket 1 évesnek tekintik.

Az újszülötteket Dél-Koreában és néhány más országban 1 évesnek tekintik. Úgy tartják, hogy nem a születésnapjukon lesznek 1 évvel idősebbek, hanem a holdújév első napján.

Tehát, ha egy gyerek a holdnaptár szerinti 12. hónap 29. napján születik, azt jelenti, hogy a holdújév első napján lesz 2 éves, amikor valójában még csak néhány napos.

A gregorián naptárat és az életkor nálunk szokásos számítását ugyanakkor Koreában is használják. Ezek alapján töltik ki a dokumentumokat, ez alapján kezdik a gyerekek az iskolát, és ez alapján határozzák meg, hogy mikor köthet valaki házasságot.

11. Kínában vonat jár keresztül egy panelházon.

A legkevésbé sem nevezhető szokványosnak az az építészeti megoldás, amit a kínai Csungking városában láthatunk. A vonatnak a lakóépületben van a Liziba nevű megállója. A vonat a 6. emeleten ér be az épületbe, a legkülönbözőbb reakciókat kiváltva ezzel az emberekből, a csodálattól a felháborodásig. Ezt a megoldást Japánban is alkalmazzák, bár ott nem lakóépületen, hanem egy irodaházon halad keresztül egy autópálya.

10. A Fülöp-szigeteken jóval nagyobbak a gyorséttermi adagok.

Ennek oka nem az, hogy a helyiek annyira torkosak lennének, hanem az, hogy sokan szeretnek baráti társasággal enni. Ezekre a közös étkezésekre külön szó is van, a barkada. Ne lepődj meg, ha ott járva a McDonald’s-ban 6 adagos sült krumplit kapsz!

Hasonló a helyzet Szaúd-Arábiában, ahol a gyorséttermek a nagy családok kiszolgálására vannak felkészülve. Az ottani KFC-ben bármikor láthatsz egy csirkeszárnyakkal teli kosarat, ami 10-15 embernek is elég.

9. Pakisztánban egy egész család elfér a motoron.

Ez nem kényelmes és nem is biztonságos, de gyakori látvány Pakisztánban és több más országban. Amikor ilyen képeket látunk az interneten, általában nevetünk rajtuk, pedig valójában el kellene gondolkodnunk. Néha a szegénység nem hagy más választást, muszáj bevállalni a furcsa és veszélyes dolgokat.

8. Egyiptomban teljesen mások a közlekedési szokások.

Egyiptomban vezethetsz bárhogyan, nem valószínű, hogy elveszik miatta a jogosítványodat. Az ilyen módon történő közlekedés természetesen káoszt és veszélyes helyzeteket szül, nem csak a sofőrökre, de a gyalogosokra és a kerékpárosokra nézve is. Hivatalosan Egyiptomban éppen olyanok a közlekedési szabályok, mint bárhol máshol a világon, a valóságban azonban a rendőröket nem igazán érdekli, hogy mi folyik az utakon.

7. Olaszországban az emberek narancs-csatákat vívnak.

Minden évben február végén vagy március elején tartják a Carnivale d’Ivrea nevű ünnepséget, ennek keretében pedig a narancs-csatát. Az emberek ilyenkor úgy dobálják egymást narancsokkal, mintha hógolyóznának. De miért pont a narancs?

Egyes történészek szerint ezzel a hagyománnyal emlékeznek meg arról a felkelésről, amit az emberek az uralkodói elnyomás ellen indítottak. Azonban van egy érdekesebb verzió is az eredetével kapcsolatban. Eszerint egy Violetta nevű lánynál a helyi zsarnok uralkodó érvényesíteni akarta az első éjszaka jogát. A lány ellenállt, az őrök megpróbálták letartóztatni, de a helyiek kövekkel kergették el őket. Ezeket a köveket ma a narancsok szimbolizálják.

A narancs-csatának megvannak az ellenzői – ami nem is csoda, hiszen 350 tonna narancs vész kárba az ünnepség 3 napja alatt –, az eseményen résztvevők száma mégis évről évre nő.

6. A briteknek minden tévéhez külön engedélyt kell vásárolniuk.

A BBC köztelevízió, amit a nézők által fizetett licensz díjakból tartanak fenn. Ezt mindenkinek meg kell fizetnie, akinek van tévéje vagy más olyan eszköze, amint tévéadást lehet nézni, például számítógép, laptop, tablet, okostelefon vagy játékkonzol.

Az engedély díja évente 145.5 font. Ezt a lakók vagy kifizetik, vagy írásbeli kérelmet írnak az elengedésére, kifejtve, hogy miért nem néznek tévét. Azt azonban lehetetlen megoldani, hogy valaki ne fizesse ki a licensz díját, mégis tévézzen. Létezik egy végrehajtó osztály, akik egy furgonnal járják a várost, és bárhova becsöngethetnek és ellenőrizhetnek előzetes bejelentés nélkül.

5. Németországban egyházadót szednek.

Kirchensteuer – ez az egyházadó, amit Németországban az egyes egyházközségek rónak ki a hívekre. Így tesznek a római katolikus, az evangélikus és a protestáns egyházak, illetve a zsidó hitközségek is.

Az adó mértéke a jövedelemadó 8-9%-a. Például ha valaki egy évben 10.000 euró jövedelemadót fizet, akkor 800 euróval tartozik az egyháznak.

A híveknek joguk van elhagyni a gyülekezetet és megtagadni az adófizetést, ehhez egy speciális dokumentumot kell kitöltenie. Akik megtagadják az adófizetést, azokat az egyház kiközösíti, illetve feketelistára kerülhetnek egyes vallási szervezeteknél, például iskoláknál, kórházaknál.

4. Az ausztrálokat megbüntetik, ha nem mennek el szavazni.

Sokszor előfordul, hogy a választók elégedetlenek az eredményekkel és megfogadják, hogy többé el sem mennek szavazni. Sokaknak pedig nincs is szavazati joguk. Ausztráliában pedig az embereket megbírságolják, ha nem élnek a szavazati jogukkal. Ez a büntetés nem nagy, de mégis büntetés. 2010-ben 6000 ember nem ment el szavazni Tasmaniában, mindegyiküket 26 dollárra büntették.

3. Kanadában a tejet átlátszó nejlonzacskókban árulják.

Sok ország van, melynek lakói egyáltalán nem lepődnek meg azon, hogy a tejet nejlonzacskóban árulják. Sok nemzet tagjai számára azonban ez furcsának tűnik, mert ők ahhoz vannak szokva, hogy a tejet kartonokban vagy műanyag palackokban vásárolhatják meg. A nejlonzacskós megoldás azonban nagyon kényelmes tud lenni, ha úgy csinálunk, mint a kanadaiak, és egy kancsóban tároljuk.

2. Bolíviában léteznek színes ruhákba öltözött, női birkózók.

Az elképzelés, hogy egyszerű bolíviai nők vegyenek részt birkózó mérkőzéseken, Juan Mamaninak, egy birkózó csapat vezetőjének a fejében született meg 2001-ben. Mamani egy helyi lapban adott fel hirdetést, amire meglepően sok nő jelentkezett, akik az öklükkel akartak pénzt keresni.

A férfi birkózókkal ellentétben, akik kényelmes, sportos öltözetet viselnek, a nőknek nemzeti viseletben kell vívniuk a mérkőzéseket – bő szoknyában, blúzban, hagyományos cipőben és keménykalapban. Ők a choliták, akik között azonban nem sok a hivatásos versenyző. Többnyire a háziasszonyi feladataik mellett járnak csak birkózni.

1. A mexikói és más spanyol nyelvű országokban az anyák egy speciális nevelési eszközt használnak.

A chancla egy papucs vagy egy szandál, amit a latin-amerikai és spanyol anyák és nagymamák használnak a gyerekek nevelésére. A nyugati országokban ma már ezt az eszközt erőszakosnak nyilvánították.

Ám Mexikóban és a hasonló mentalitású területeken még mindig használatban van. A fenti képen az látható, mikor a nagymama rájött, hogy az unokájánál ott van a barátja, és az első dolog volt, hogy levette a papucsát. A chanclaval nevelt gyerekek azonban viccet csinálnak ebből, és egyáltalán nem érzik úgy, hogy gyermekkorukban trauma érte volna őket emiatt.

8 HOZZÁSZÓLÁS

      • Csak máshol az egyházadó adomány, vagyis “illik” fizetni, de nem kötelező (még ha azt is mondják). Németországban meg tudtommal az állam adóztat azért, mert kereszténynek vallod magad, ezért (is) van az, hogy hivatalosan viszonylag kevés ember vallja magát kereszténynek.

      • Németországban elsö Ludwig mindent elvett az egyháztól.Földbirtokokat, épületeket, kolostorokat, iskolákat, szóval mindent. Azt mondta ,hogy az egyház tanításai szerint a papoknak, tehát az egyháznak is szegénynek kell lenni.Sok-sok év után ami alatt a nagy egyházi vagyonokat nagyrészben elherdálták , kezdte az állam visszadni a nagyon elszegényedett egyháznak a megmaradt vagyonát. Ùjból átvettek sok mindent, többek között az oktatást.Jóvátételként bevezették az egyházi adót, ami tulajdonképpen nevetségesen kevés. Az állam adja a fizetést az egyházi személyeknek. Persze mindig vannak, akik kilépnek az egyházból, hogy ne kelljen nekik adót fizetni. Aztán ha a pap nem akarja eltemetni az ilyet, ha meghal,akkor mindenki föl van háborodva.Sterencsére van még sok hívö ember, aki egy kis pénzért nem tagadja meg a hitét.

  1. …és még számtalan országban: így pl. az összes skandináv államban is, ahol a Kincstár (Sv: Skatteverket) szedi be az adókat, köztük az egyházit is, s ennek révén az összes, tipikusan egyházi “szolgáltatás”: keresztelés, konfirmáció, esketés, sírhely és temetés* ingyenesen jár az adófizetőknek. *a temetés tárgyi eszközeit természetesen meg kell fizetni. Magyarul, ezekben az országokban nincs “stóla”, a papnak nem kell külön fizetni.

    • Megoldották. Még a pohárban lévő víz felülete sem rezdül meg ha az a vonat épp ott halad át.

  2. Ha jól tudom a hollandoknál is kötelező a szavazásokon részt venni, mert igen komoly büntetés jár azért, hogy ha valaki, elmulasztja a demokratikus kötelességének a végrehajtását. Mert a demokrácia nem csak jogokkal jár hanem kötelességekkel is. Ha rajtam múlna itt is kötelező lenne, és ha valaki nem megy el, akkor egy komoly közigazgatási bírsággal honorálnám a közre nem működését. Amit majd az adóhivatal beszed. Mert egy országos ügydöntő szavazás annyiba kerül, mint egy új kórház, és egy kicsit sem érdekel, hogy másokat érdekel-e az amitől éppen a szavazás szól.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here